A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése I. kötet, A Dunántúli középhegység vízgazdálkodása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

DR. JÁKI REZSŐ: A nagyegyházi bányaüzem elárasztása során megoldott vízminőségvédelmi feladatok

A NAGYEGYHÁZI BÁNYAÜZEM ELÁRASZTÁSA SORÁN MEGOLDOTT VIZ­MINÖSÉGVÉDELMI FELADATOK DR. JAKI REZSŐ 1 .. Előzmények A Tatabányai Bányák Vállalat úgynevezett eocén bányáinak vizvédelmi célú vizemelése 1989-ben érte el a maximumot, 132 m3/min kozanmal. Ekkor azonban a térségi bányászat fejlődése a vizemelési költségek növekvő aránya, a karsztvizelvonási környezetkárosodási szempontok előtérbe kerülése, illetve a vizhozamkorlátozó vizvédelmi módsze­rek bevezetésének elhúzódása miatt megtorpant. Az 1988 juniusában elvégzett vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a korábban megálla­pított 230 m3/min térségi vizelvonási limitet karsztvizvédelmi-, és regenerálódás gyorsitási okok miatt 160 m3/min értékre kell csökkenteni. Az uj limitértékből levezetve a területen működő bányászat számára 1993.12. 31-ig 56 m3/min felhasználható érték maradt, amelyet az Általér pótlási kötelezettség miatti további 30 m3/min vizhozam is terhel. A többi szoritó gazdaságossági szempontból eltekintve már a maradék 26 m3/min szabad bányavizemelési limit sem tett lehetővé más választást a Tatabányai Bányák Vállalat számára, minthogy egymás után befejezi, vagy szünetelteti a vizemelést a karsztvizveszélyes bányáiban. A rendelkezésre álló idő rövidsége, a korlátozott anyagi-, műszaki lehetőségek, és a vizminőségvédelmi szempontoknak való teljes mér­tékű megfelelési szándék rendkívül nehéz feladat elé állította a téma­körrel foglalkozó vízügyi-, és bányászati szakembereket egyaránt. Miután a megoldandó problémák száma, nehézségi foka, és ezek költség­kihatása a Nagyegyházi Bányaüzemben volt a legjelentősebb, ezért jelen összefoglaló elsősorban ezek ismertetésével és értékelésével foglalkozik. - 17 8 -

Next

/
Thumbnails
Contents