A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Ipari vízgazdálkodás (III. Ipari vízgazdálkodási szeminárium) (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

BÓDÁS SÁNDOR: Az erőművi mésziszap kezelése és hasznosítási lehetőségei

BÖDÁS SÁNDOR VÍZGÉP Az erőmuvi mésziszap kezelése és hasznosítási lehetőségei* A meszes lágyllás vagy dekarbonizálás a kazán póttápvlz előállításának és a recirkulációs hűtőrendszereknél a pólhűlővlz kezelésének aliiptechnológiája, amelylyel gyakorlatilag tetszőleges minőségű vizekel, a legkisebb költséggel és a legkevesebb környezetszennyezéssel lehet lágyítani és részlegesen deminerizálni. A meszes lágyllás során eltávolított keménységet okozó vegyületek a mésziszapban jelennek meg, amely viszonylag jól kezelhető hulladék. így iszaphányókon, vagy víztelenített formában hulladéklerakó helyeken való elhelyezése problémamentes, de legalábbis eddig rutinszerűen alkalmazott eljárás volt. A téma felvetését mégis az indokolja, hogy — az iszaphányók és a hulladéklerakó-helyek sem szaporithatók korlátlanul; — a mésziszap 9—1 l-es pH-ja lehetetlenné teszi rendezetlen elhelyezését; — ugyanakkor a technika fejlődése megköveteli a zárt ipari technológiák kialakítását, a keletkezett hulladékok ismételt hasznosítását. A mészlszapok mennyisége és tulajdonságai A mésziszap a meszes lágyltás során keletkezik. A mésziszap túlnyomórészt CaCO,-ból és Mg(OH),ből áll és a hazai vizek összetételének megfelelően a Mg(OH), és CaCO, arány 1:3, 1:4 egyenérték súlyban, illetve 1:5, 1:7 súly'X-ban. A mésziszapba kerül továbbá a szerves szennyeződések koagulációja céljából adagolt FeSO.-ből képződött Fe(OH),, valamint a víz természetes szennyező anyagai, ásványi iszap és élő szervezetek maradványai. Ezek együttes mennyisége azonban általában nem haladja meg a mésziszap 10—20%-át. A mésziszap még tartalmazhatja a lágyltáshoz felhasznált mész meddő anyagait, amelyek Építési mész (porrá oltott mész) MSZ 108/4—70 szerint a következők lehetnek: magnézium-hidroxid 8%, egyéb 2%. Az egyéb alkotókra Schönbucher végzett vizsgálatokat, melyek szerint a mészben található fémkoncentrációk az 1. ábrán látható értékekkel jellemezhetők. A mésziszap általában 1,0—1,5 mm/s felületi terhelésű reaktorokban keletkezik, Igy a mésziszap szemcsék hidraulikus sugara 5—15 |x. Ennek megfelelően a reaktorokból leiszapolt 10—15 tömeg %-os mésziszap jól szivattyúzható, de könnyen ülepedő, nagy víztartalmú anyag. A képződött mésziszap mennyiségét a Hundeshagen-képlet módosításával számíthatjuk, illetve az MI 12 660/27—78. szerint: I = 100(KKny—KKE) + 29(MgKny—MgKe) + + 50(CO,K) Fe'mtartalom 60 ppm 50 U> 30 20 10 0 At 600-10 000 Ff 500-7000 Pb n A • i E«lr*m ^ j ertek Cd As <0.2 < I /. ábra. A lágyltáshoz használt nicszben található fcmkonccnlrációk ahol I az 1 m

1 nyersvíz lágyításakor képződő száraz iszap mennyisége g-ban; KKny a nyersvíz karbonátkeménysége, mval/l-ben; KKe a lágyított víz maradék karbonát keménysége, mval/l-ben; MgKny a nyersvíz magnéziumkeménysége, mval/lben; MgKe a lágyított víz magnéziumkem'énysége, mval/lben; CO

tK a nyersvíz szén-dioxid tartalmú, mval/l-ben. A képletbe átlagos Duna-víz minőséget behelyettesítve 1=280 g/m

J. A Duna-víz átlagos lebegőanyagtartalma 50 g/m

1. Átlagosan adagolt FeSO,, 25 g/m

s, amelyből kb. 18 g/m' Fe(OH), képződik, igy tehát átlagos minőségű Duna-víz lágyításánal összesen kb. AZ MVMT ERŐMÜVEI BEN KELETKEZŐ MÉSZISZAP MENNYISÉGE Et 6 mi Mixiuip t/év na. Ajka 2 100 Dorsod 2 500 Budapesti 1 340 Dunamenti 1 430 Gagarin 1 306 Nov. 7. 2 300 Oroszlány 173 Técs 400 Tatabánya 50 Tiszai 2 840 összes 14 659 I - 337 -