A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Ipari vízgazdálkodás (III. Ipari vízgazdálkodási szeminárium) (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

DR. KATÓ ERNŐ főelőadása: A SZENNYVÍZBŐL KINYERT HULLADÉK GYŰJTÉSE, KEZELÉSE, HASZNOSÍTÁSA, ÁRTALMATLANÍTÁSA

A hulladék fogalmában alapvető fontosságú momentum a hasznosíthatatlanság, vagyis az, hogy a hulladék a tulajdonos SZÍTtóra értéket gyakorlatilag ns.képvisel. A hasznosithatatlanságnak több oka lehet. Az egyik például, hogy nincs olyan eljárás az adott vállalatnál, és műszaki okol: miatt a kifejlesztésre sincs remény, ami segítségével a hulladékban lévő anyagok hasznosulnának. Egy másik ok, hogy bár ilyen eljárás létszik, vagy létezhet, annak alkalmazása gazdaságilag nem reális - nem hozza mer - minden, vállalkozáshoz szükséges eredményt. A technika mai fejlettségi .szintjén alig tapasztalható olyan hulladékkal kapcsolatos probléma, ami műszaki okok miatt megoldhatatlan lenne. Ebből viszont az következik, hogy a hulladék fogalom fontos gazdasági tartalomról is rendelkezik. A másik megállapítás, hogy a hulladék emberi eredetű. A természet legalábbis emberi mértékű távon - hulladékmentesen "működik". Az előzőekben definiált hulladék fogalom az edcíigi tapasztalatok szerint a gyakorlati életben jól megállja a helyét. Határt kell azonban húzni a hulladékok és az emberi tevékenységben felhasznált anyagok között, hiszen a hulladék egyik kritériuma a hasznosíthatatlanság. Ami hasznosítható - tehnt belőle vagy felhasználásával hasznos, értékesíthető tennék állítható slü az vagy melléktermék (ezért már maga a termelő, tulajdonos is képes értékesíteni, vagy hasznosítani), vagy másodnyersanyag (ez viszont sokszor csak valamely új tulajdonos • sz-'-iára - esetleg nála is átalakítás után értékes anyag). A hulladék, illetve a melléktermék, másodnyersanyag halmazok között a kapcsolat természetesen dialektikus, a hatás dinamikus. A legtöbb anyag, anyagegyiittes a körülményektől függően bármelyik halmazba tartozhat a pillanatnyi kategóriát csak a körülmények részletes ismeretében lehet eldönteni. Határt kell húzni a hulladékok és a környezeti elemek, illetve a hulladékok és a szennyező anyagok között is. Elvként szokták hangoztatni, hogy a környezet elemei (víz, levegő, talaj, élővilág, táj, települési környezet) szennyezett állapotban sem tekinthetők hulladéknak, csak a szennyező anyagok hordozóinál;. Ez így egyértelmű is lehetne, azonban - főként jogi okok miatt - a szennyezettsége következtében kitermelt talajjal a mai gyakorlat szerint kivételt kall tennünk és hulladéknak tekintjük. Igazén nem tisztázott az sem, hogy a víznek "mennyire kell szennyezetnek lenni", milyen koncentrációban tartalmazhat szennyező (mérgező) anyagokat ahhoz, hogy ,T.ár hulladéknak fogadjuk el. (Ez utóbbi felvetésből adídó bizonytalanságot e dolgozat címe is magában rejti, mely bizonytalanságot a későbbiek során megkísérlek érvekkel alátámasztva, más aspektusból közelítve eloszlatni.) I - 313 -