A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

TÓTH SÁNDOR főelőadása: MAGYARORSZÁG ÁRVÍZVÉDELMI HELYZETE, AZ ÁRVÍZVÉDELEM GAZDASÁGOSSÁGA, A MŰVEK VÉDŐKÉPESSÉGÉNEK FENNTARTÁSA, A VÉDEKEZÉSI SZERVEZET ÜTŐKÉPESSÉGÉNEK FOKOZÁSA

lett az év bármely szakában lehetséges kiadós csapadék is. így bármely folyónkon bármikor előfordulhat heves, tartós áradás. A szélsőséges kontinentális hatás érvényesülése következtében az ország folyói a tél folyamán befagyhatnak. A kialakuló jégtakaró vastagsága elérheti a 20-25 cm-t. Nyugatról érkező tavaszi felmelegedés esetén a Dunán és mellékfolyóin elinduló árhullámok az ország terültjén álló jégtakarót találva, és azt felülről lefelé felszakítva igen veszélyes, jégtorlódásos árvizeket okozhatnak.' Folyóink - a Zagyva és a Tarna kivételével - a környező hegyvidéki vízgyűjtőkről érkeznek az ország területére. Ennek következtében felszíni vízkészletünk 94 %-a külföldi eredetű. Az Alpok és a Kárpátok 1000-3000 m magas, nagy esésű hegyvidéki vízgyűjtőiről kiinduló árvizek a folyókon és határaink előtt elérik a síkvidéki ártereket, s nem ritkán nálunk torlódva mind tetőző értékeiket, mind tartósságukat tekintve komoly terhelés alá vetik védműveinket /l/. Az árvízvédelmi rendszer kialakulása Az előzőekben vázolt körülményekből világosan következik, hogy az árvízmentesítésnek hazánkban történelmi hagyományai vannak, és az árvizek elleni küzdelem több száz éve folyik. Korabeli feljegyzésekbál ismeretes, hogy már a XIII. században épültek kisebb, helyi érdekeltségű földgátak egyes folyóink mentén. A sikeres ártéri gazdálkodást folytató, a vizek kártételei elleni, és a víz hasznosítására szolgáló műveket építő középkori Magyarország a XV-XVI. század fordulójára az európai feudális civilizáció átlagszintjére emelkedett, és gazdaságilag is megerősödött. E társadalmi-gazdasági fejlődést a török hódítással kezdődött és a Habsburg elnyomással befejeződött közel két évszázados háborús állapotok a honfoglalás kori szintre vetették vissza. A termelőerők pusztulása, az ország megszállt részének elnéptelenedése, a XVXVIII. századi nagymértékű erdőirtások és a lápos-vizenyős területek védelmirejtözködési célból történő mesterséges növelése következtében nagykiterjedésű folyóvölgyek mocsarasodtak el. Az ártéri gazdálkodás hagyományai és eredményei megsemmisültek, ismét előtérbe került az ősi gyűjtögető, halász-pákász életforma. A XVIII. század végén, a XIX. század elején - főleg a napóleoni háborúk kö- 6 -