A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

TÓTH SÁNDOR főelőadása: MAGYARORSZÁG ÁRVÍZVÉDELMI HELYZETE, AZ ÁRVÍZVÉDELEM GAZDASÁGOSSÁGA, A MŰVEK VÉDŐKÉPESSÉGÉNEK FENNTARTÁSA, A VÉDEKEZÉSI SZERVEZET ÜTŐKÉPESSÉGÉNEK FOKOZÁSA

vetkeztében - kialakult európai mezőgazdasági konjunktúra adta az első lökést a hadszíntereken kívül eső Magyarország mezőgazdaságának extenzív fejlesztésére, illetve a folyók ehhez szükséges szabályozására, a folyóvölgyek ármentesítésére. Ekkor indult meg az egész folyóvölgyre kiterjedő, egységes terveken alapuló ármentesitési munka, mely valamennyi érdekelt anyagi hozzájárulásával, társulati úton, jelentős állami támogatással megvalósulva a mai értelemben vett ármentesítés kezdete volt. A XIX. században nagy ütemben végrehajtott folyószabályozási, ármentesitési és lecsapolási munkákat joggal tekintették második honfoglalásnak (ld. 2. ábra

) 121. Az ármentesítés a földrajzi adottságok miatt - kis esésű, alsószakasz jellegű folyók (Id. 1. táblázat

) - nagyvízi mederszabályozással, kétoldali töltésezéssel valósult meg. A töltések nyomvonalának megállapításánál az akkor igen meghatározó birtok- és érdekviszonyokkal szemben a mérnöki szempontok csak kevéssé érvényesülhettek (

3. ábra

). A gátakat a mellettük nyitott kubik-gödrökből kézi erővel, minél kisebb távolságra történő kereszt-szállítással építették. Az árvízszintek emelkedésével növelték magasságukat, szélesítették koronájukat, laposították a rézsűket, illetve a mentett oldalon - egy, vagy több - padkát építve erősítették a töltéseket (

4. ábra

). Ilyen építési feltételek mellett a talajvizsgálat, a töltésépítésre alkalmas anyag kiválasztása még nem gyakorolhatott alapvető hatást a töltésépítési, illetve -erősítési munkákra. Az árvizek tapasztalatai, a káros jelenségek elhárítására végrehajtott többszörös erősítések vezettek a később szabványszelvényként alkalmazott, összetett trapézszelvények kialakulásához és elterjedéséhez (

5, ábra

) /3/. Az 1930-as évek közepéig lényegében létrejött a mai gátrendszer gerince, melynek azóta is szüntelenül tartó erősítése, fejlesztése a mindenkori társadalmi igényeknek, valamint a lejátszódott árvízi eseményeknek megfelelően alakult, kapott új lendületet. A napjainkig kiépült árvízvédelmi rendszert a következő létesítmények alkotják (ld. 6. ábra

): - a folyók mentén épült elsőrendű árvízvédelmi műve

k hossza 4.201 km, ebből földgát 3.891 km, árvízvédelmi fal 24 km, magaspart 286 km (ld. 2. tábl

á- 7 -