A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

MEHRLI PÉTER főelőadása: A KÖRNYEZETBARÁT FOLYÓSZABÁLYOZÁS

A Tiszán Tiszaujl'ak-Titel közötti folyószakaszokon 1846-tól 1872-ig összesen 107 átvágást végeztek, amelyeknek 130 km volt az összes hossza és a Tisza ezáltal 560 km-rel, 45%-kal rövidült meg. A Körösöknek az 1 004 km-es hosszát 45%-kal csökkentették 248 kanyar vonalvezetésének a megváltoztatásával. A Duna mellékfolyói közül a Dráván és a Rábán folytak nagyobbszabásu vonalkorrekciók. Az előbbinél Légrád és a torkolat között 1784-1845-ig 64 átvágás történt és az utóbbin a Sárvártól Gyórig tartó szakaszon 87 átmetszés 130 kmtől 79 km-re csökkentette a folyó hosszát. A nagyobb esésű szakaszokon, amilyen a Duna szigetközi szakasza is, az elágazó jelien az uralkodó. A szabályozás első lépése ez esetben a kisvizek összegyűjtése volt a leendő főágban. El kellett tehát zárni azokat a mellékágakat, amelyek feleslegesen csökkentették kisvíz idején a hajózási vízszintet. A magyar Felső-Duna szabályozása során nagyon sok mellékágat rekesztettek ki a kis- és középvízhozamok levezetéséből. Hasonlóan holtágak keletkeztek sok helyen a természetes túlfejlett kanyarok lefűződése következtében. A középvizi szabályozás módszerei, így a mederátvágások is, nagyarányú mederváltozást eredményeztek, és hatásuk jóval a szabályozás alatti folyószakaszokon is észlelhető. Ennél a szabályozási módnál jelentkeznek legszemléletesebben a környezetvédelem szempontjából pozitív és negatív hatások, ezért ezekre különös gondot kell fordítani a tervezés során. Annak a közismert ténynek, hogy a Tisza szabályozásánál a Vásárhelyi-féle sok átvágásos, szűk hullámteres megoldást kombinálták a Paleocapa-féle kevés átvágásos, széles hullámteres elvvel, nemcsak műszaki, hanem környezeti hátrányos kihatásai is lettek. Az óriási munka eredményeként mentesült az ország jelentős része az árvizek okozta rendszeres elöntésektől, hatalmas értékeket megvédve a pusztulástól, de-nagyra értékelve elődeink munkájátrma már tudatában vagyunk az elkövetett hibáknak is. Ha a szabályozás során létrejött holtágak hajdani környezetének visszaállítása ma már nem is lehet cél, a holtágak komplex hasznosításának figyelemmel kell lennie arra a tényre, hogy a folyó és a holtágak közötti terület sok helyen még ma is a másfél század óta változatlan növény és állatvilágot őrzi és így a fejlesztésnek mind a vízgazdálkodási, mind a környezetvédelmi igényeket ki kell elégítenie. I - 193 -