A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

NAGY SÁNDOR: Árvízvédelmi töltések holtmeder kereszteződéseinek nyilvántartása és megerősítése a Körösök mentén – 1980–1988

2. HOLTMEDER KERESZTEZŐDÉSEK VESZÉLYESSÉGE A mesterséges képződmények /keresztezÓ9i helyek/ veszélyessége abban áll, hogy a múltszázadi kézierős építéstechnológia miatt a mederáttöltéseket esetlegesen nem a mostani töltésmóreteknek megfelelően alapozták. A természetes képződmények veszélyessége - különösen a rejtett vagy alig látható - holtmedrek esetében ennél jelentősebb, hiszen a töltésépítés tervezése és kivitelezése a potenciális veszélyességét magába hordozó holtmeder keresztezésnek a teljes ismeretlensége mellett történt. A holtmeder kereszteződések azért jelentenek veszélyforrást a töltés ill. altalajának állékonyságára nézve, mivel ólőviz korabeli medervándorlások során a hordalókmozgás, a kanyarulati viszonyok és egyéb tényezők függvényében a holtmeder kereszteződés és annak környezetében olyan felszinközeli vizvezető összletek /homokliszt, homok, homokos kavics, stb./ képződhettek, amelyen a vékony fedőréteg felszakadása esetén hidraulikus altalajtörés következhet be. Ez történt 198o. július 28-án a Kettős-Körös jp. 16+125 tkm szelvényében, ahol 3 db rejtett holtmeder kereszteződés környezetében az altalajtörés azonnali töltésszakadáshoz vezetett . 3. HOLTMEDER KERESZTEZŐDÉSEK HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA A hosszú foki töltésszakadást követően mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a holtmeder kereszteződések helyének ismerete alapvető fontosságú az árvízvédelem száraára. Azonban a legfontosabb un.,rejtett holtmedrek" helyének feltárási módszereit még ezután kellett kidolgozni. Ezért az 198oas esemény bekövetkezése után igazgatóságunk megrendelte a VITUKI-tól a "Körösök árvízvédelmi fővédvonalainak vizsgálata" cimű tanulmányt. I - 149 -