A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

NAGY SÁNDOR: Árvízvédelmi töltések holtmeder kereszteződéseinek nyilvántartása és megerősítése a Körösök mentén – 1980–1988

3.1. VITUKI feltárás A VITUKI vizsgálata a I2«o5-os Hortobágy-Berettyó balparti védvonal kivételével az Igazgatóság összes árvízvédelmi fővonalára kiterjedt. A 7 db árvízvédelmi szakaszon összesen 4ol db holtmeder kereszteződést állapitott meg. A kereszteződések meghatározása légifotók interpretációjával történt, melyek eredményét M= l:25ooo méretarányú helyszinrajzokon dolgozták fel. A felderitett holtmeder kereszteződéseket - morfológioi szempontok alapján I-IV. osztálynak megfelelő veszélyességi fokozatokba sorolták, pontozásos eljárással. Ezek a szempontok és pontszámuk a következő: 1. A holtmeder kanyarulati viszonya /jellege/ az adott szakaszon 2-5 pont 2. Beszivárgási hely /élőraeder/ távolsága a töltésköröntől 1-5 pont 3. Az élőmeder kanyarulati viszonyai a kérdéses szakasz előtt /beszivárgási hely/ 1-5 pont A VITUKI módszerét átvéve 1982-ben a Hortobágy-Berettyó bp-i védvonalon további 22 db holtmeder kereszteződést állapítottunk meg, amelyeket osztályba is soroltunk, így az igazgatóság összesen 423 db holtmeder kereszteződésének morfológiai minősités szerinti megoszlása az 1 sz. táblázat alsó sorában látható. 3.2. A feltárások helyszíni pontositása A feltárások helyszíni pontosítására két okból volt szükség: - a terepi képződmények helyszíni nyomozásával csökkenthetők az interpretáció, valamint a helyszínrajzi ábrázolás pontatlansága, korrigáihatók a töltésstacionálás hosszmérési hibái, - időközben az egész töltésrendszert geodéziailag újramérték, és új rendszerű /kezdőpontú/ stacionálást kapott. így gya- 13o -