A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

CSONTOS KORNÉL: Magyar–osztrák határvízi együttműködés

nagyobb tavak Balaton, Fertő-tó, Velencei-tó Fertő-tő, Atter-tó, Traun-tó A II. világháború befejezése után a korábbi időszakhoz képest megváltoztak a társadalmi és politikai viszonyok, mindkét országban megváltozott az államszervezet. A Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság mint két független állam, figyelembe véve a határtérségben élő lakosság érdekeit és igényét, valamint a vízügyi problémák súlyát, lépéseket tett egy újabb és teljesebb, a korábbi egyezményekhez képest magasabb fokú határvizi együttműködésre. Az 195^-ben megkezdett tárgyalások nyomán 1956.április 9-én Bécsben aláírták, 1959. július 31-én érvénybe lépett a két állam között létrejött új Határvizi Egyezmény, amelyik a két állam határvidékének minden vízgazdálkodási kérdésére kiterjed. Ez az egyezmény 22 cikkben szabályozza a magyar-osztrák határvidék vízgazdálkodási kérdéseit.Hatálya kiterjed a határ menti vizekre; azokra, amelyek Magyarország és Ausztria között határt képeznek, vagy amelyek mentén az országhatár halad. Kiterjed továbbá a határt keresztező és azzal szomszédos, mindkét ország területén az államhatártól 6-6 km-es sávban lévő vizekre, a határvidéken lévő vizilétesítményekre. Az Egyezmény három mellékletében, tételesen felsorolja ezeket a létesítményeket, de biztosítja azt a lehetőséget, hogy az Egyezmény alapján létrehozott Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság - amennyiben szükséges - további müveket is közösérdekűnek minősítsen. Az együttműködés 33 esztendős múltjában a Bizottság élt is ezzel a joggal és számos létesítményt nyilvánított közösérdekűnek, melyek az Egyezmény mellékletében nem szerepeltek. - 52 -