A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

CSONTOS KORNÉL: Magyar–osztrák határvízi együttműködés

zásokat, elsősorban a kárt okozd felszíni vizek vonatkozásában. A közös érdekű folyók és vízfolyások az egymással szomszédos .országok vízgazdálkodásában, ezen keresztül gazdasági életében fontos szerepet töltenek be, ezért különös jelentősége van annak, hogy az országhatár menti területeken a vízgazdálkodás feladatait összehangoltan oldják meg. Erre az államok között megkötött egyezmények biztosítják a lehetőséget. Magyarország és Ausztria is minden szomszédos állammal kötött ilyen megállapodást, így természetesen a két ország között is van ilyen egyezmény. 2. A MAGYAR-OSZTRÁK VÍZÜGYI.EGYÜTTMŰKÖDÉS KIALAKULÁSA A magyar-osztrák határvizi együttműködés nagy múltra tekint vissza. Alapja az Osztrák-Magyar Monarchia idején a területen klasszikus vízgazdálkodási feladatokat végző Rábaszabályoző Társulat tevékenysége volt. Ez a társulat 1873-ban alakult Győr székhellyel. Az első világháború a társulat által kezelt vízgazdálkodási egységet két részre osztotta a két ország között, azonban megmaradt a közös érdekeltség.' Ezt figyelembe vette a határt képező és azt keresztező összes vízfolyásra vonatkozóan mind az 1923-ban jegyzőkönyvben elfogadott, mind az 1928-ban életbelépett u.n. Bécsi Egyezmény. Magyar kezdeményezésre külön államközi szerződést kötött a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Szövetségi Köztársaság, most már csak a határterületek vízgazdálkodásával foglalkozó "Egyezmény a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a határvidék vízgazdálkodási kérdéseinek szabályozása tárgyában" címmel. Ez a határvizi egyezmény 1959-ben lépett érvénybe. - 48 -