A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

CSONTOS KORNÉL: Magyar–osztrák határvízi együttműködés

3. EGYÜTTMŰKÖDÉS A HATÁRVIZI EGYEZMÉNY ELŐTT Országok között megosztott vízgyűjtő területeken egységes vízgazdálkodást csak akkor lehet folytatni, ha a megosztott vízgyűjtőkön történő beavatkozások egymás kölcsönös tájékoztatásával és egymás érdekeinek figyelembe vételével történnek. Egyébként, a csak egyoldalúan végrehajtott intézkedések mindkét államot veszélyes helyzetbe hozhatják. Különösen érzékeny erre a vízgyűjtő alsóbb részén fekvő ország, amelyik hátrányos helyzetbe kerül, ha a szomszédos állam az érintett felsőbb vízgyűjtőn akár visszatartja, akár meggyorsítja saját országa területén a vizek lefolyását. Magyarország és Ausztria a trianoni békeszerződés 292. pontja szellemében kötelezte magát arra, hogy az államhatár térségében egyoldalúan semmiféle olyan intézkedést nem tesz, amely az akkor fennálló állapotokhoz képest a másik állam vízügyi viszonyaira károsan kihatna, továbbá a már korábban meglévő és közös érdekű létesítményeket, a veszélyeztetett területek érdekében, továbbra is szakszerűen fenntartja és ápolja. A két ország a két világhát.rú közötti időszakban, sőt a háború idején is maradéktalanul betartotta ezeket a megállapodásokat. Az országhatár által megosztott, de egységes vízgazdálkodási létesítményeket szakszerűen fenntartotta, ápolta, ha kellett, fejlesztette. Az ENSZ által 1972-ig nyilvántartott mintegy 280 vízgazdálkodási tárgyú nemzetközi egyezmény közül 60 két vízgyűjtőre, a Rajna és a Duna vízgyűjtőjére összpontosul. Itt azonban meg kellemlíteni, hogy a vízgazdálkodás számos alapvető kérdésében, még ezeken a legnagyobb múltú vízügyi kapcsolatokra visszatekintő vízgyűjtőkön is gyakran hiányos az együtt- 49 -