A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

DOMOKOS MIKLÓS–SASS JENŐ: A Duna-medence részvízgyűjtőinek és ország-területrészeinek sokévi átlagos vízmérlegei

mény - a nemzetközileg elfogadott,legjobb esetben is csak ± 5 %os vizhozammérési pontosságokkal összehasonlítva - megintcsak nagyon kedvezőnek mondható és mind a Duna-medence lefolyás! izovonalas térképének, mind pedig a 3. fejezetben ismertetett vizmérleg-számitásoknak a megbízhatóságát bizonyitja. Érdekes azonban megfigyelni, hogy a i

K relativ eltérések előjeles értékei a Duna forrásától a torkolcta felé haladva tendenciájukba

n monoton nőnek, úgyhogy a legnagyobb negativ hibák a forrásvidék környezetében, a legnagyobb pozitiv hibák pedig a folyó torkolati szakaszának vizmérce-szelvényeiben jelentkeznek. 5. AZ ORSZÁG-TERULETRÉSZEK VÍZGAZDÁLKODÁSI JELLEMZŐI 5.1. "Saját" felszini vizkészlet Az egyes országoknak a Duna-medencébe eső A^

D területrészeire a "saját" - vagyis a helyszinen csapadékból keletkező - Q^ felszini- vizkészlet értékét a 1 1 3-1 Q. .= Ri'

Ain = wi' m s (10

) J 31 536 •> 3

U 0,031536 J képlettel számitottuk, ahol W^ a felszini vizkészlet km

3.a"'-ben kifejezett értéke. 5.2. Relativ hozzájárulás a Duna-medence összes vízkészletéhez A (10) egyenlettel definiált "saját" felszini vizkészletnek a Duna-medence egészének felszini vízkészletében való részesedését jellemző Q • Q. v. = -1 . 100 = . 1

0o, % (11) 3 QD 6841 viszonyszámokat a II. tábláza

t (15) oszlopa tartalmazza. A Duna Q

q torkolati vizhozamához - vagy más szavakkal: a Duna potenciális felszini vízkészletéhez - a legnagyobb mértékben, 30%-kal, Jugoszlávi

a járul hozzá. A megfelelő A^p/A^ területhányadost lényegesen meghaladó Yj mutató jellemzi még - az 5 S-ot meghaladó Aj

D/

A

D területhányadú nyolc Duna-menti ország közül - 161 -