A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

DOMOKOS MIKLÓS–SASS JENŐ: A Duna-medence részvízgyűjtőinek és ország-területrészeinek sokévi átlagos vízmérlegei

a Német Szövetségi Köztársasá

got és Ausztriá

t; a legnagyobb R ^ lefolyás-értékek is az emiitett 3 országban találhatók. A nyolc ország közül a legkevésbé (y = 0,6 %) a Magyarorszá

g területén keletkező felszini vízkészlet veszi ki részét a Duna-medence öszszes vízkészletének előállításából, jóllehet Magyarország területe a Duna-medence területének 11,4 %-át foglalja el. 5.3. A "saját" és a tranzit vízkészlet viszonya Legfontosabb vizkészletgazdálkodási mutatószámként végül a I

I. tábláza

t (17) oszlopában a 12 ország-területrész mindegyikére kiszámítottuk a Qi X . = J • ÍOO, % (12) 3 Qj,ki viszonyszám értékét. Itt Q^ a (10) egyenlettel már definiált "saját" felszini vízkészlet ((13) oszlop), Q. , . pedig a j-edik or3 ,KI szág-területrészt elhagyó vizhozam-összeg vissza nem térő része. (Értelmezését, Románia példáján, lásd a 3. ábrán

.) Az országhatárokat alkotó folyószakaszok kilépő vízhozamainak számításakor szükségképpen önkényes munkahipotézise

ket kellett alkalmaznunk. Az ennek során elfogadott alapelvek, a CS/H közötti Duna-határszakasz példáján, a 4. ábrá

n szemléltetjük. c

=í

> Vimatiri Irilipi vízhozamok Vinza mm téri kilipS vízhozamuk 3.ábra

: Elvi vázlat a visszatérő és vissza nem térő kilépő vízhozamok értelmezésére, Románia példáján - 162 -