A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Vízkészletvédelem (Salgótarján, 1987. július 9-11.)
FELSZÍN ALATTI VÍZKÉSZLETEK VÉDELME - Dr. Székely Ferec főelőadása: SZENNYEZŐANYAGOK TERJEDÉSE ÉS ÁTALAKULÁSA FELSZÍN ALATTI VÍZEKBEN
igen nagy (kb. a hangsebesség). A viahea rendelt koncentráció hordozója viszont a kémiai tömeg, valamely koncentrációváltozás terjedése tehát kémiai tömeg transzportját jelenti. Nyilvánvaló, hogy ea a kémiai tömegáram csak véges sebességgel történhet. Ennek (laboratóriumi méretekben megengedhető) elhanyagolása, vagyis a pillanatszerű terjedés feltételezése a vizsgált hidrogeológiai rendszer méretűinek növekedésével egyre nagyobb problémát okoz. Megemlitem, hogy pl. a terjedési (tartózkodási) idö ilyen modell alkalmaa&sakor bármely két pont között zérus, ezért a szivárgási idö elemzésén alapuló ón. védőidom számítás a diffúzió figyelembevételével nem is lehetséges. 1.3. Mechanikai diszperzió A mechanikai diszperzió egy szóródási folyamat, amely az advekciós áramvonal mentén mozgó szennyezöanyagot az egyes póruscsatornák irányának, méretének, szétválásának és összekapcsolósának következtében hossz- és keresztirányban diszpergálja. A tapasztalatok szerint ez a szóródás a koncentrációkülönbségekkel és az advekciós sebességgel egyaránt arányos, az arányossági tényező a köaetek ón. diszperzivit&sa. Pontszerű szennyeződést vizsgálva, továbbá pórusméretekben nagyság és irány szerint egyenetlen advekciót valamint keveredést feltételezve a szóródás csak aa áramlás irányában, főként hossz-, kisebb mértékben pedig keresztirányban történhet olymódon, hogy a mikrosakópikus lokális sebesség csak egy véges 0 - v max tartományban változhat. A Scheidegger A.E. (1964) által kidolgozott és általánosan alkalmazott diszperziós elméletek (példaként lehet megemlíteni Ujfaludi L. dolgozatát) a kémiai diffúaiót és a mechanikai diszperziót összevontan egy diffúziós tipusú egyenlettel irják le. Ennek a hidrodinamikai diszperziós elméletnek az alkalmazása aa 1.2. pontban leírtakon kivül az alábbi hátrányos következményekre vezet: - a mechanikai diszperzió a matematikai modell szimmetriája következtében nem csak az áramlással megegyező, hanem azzal ellenkező irányban is tömegáramot okoz, ami ellentmond a fenti 0 - v ma! t feltételnek (Miller I. & al. 1981); - a hossz- és keresztirányú terjedési sebesség korlátlan volta következtében a mechanikai diszperzió az egész rendszerben azonnali koncentrációváltozást okoz. A fenti ellentmondások motiválták Kovács Gy. kutatásait, amelyekben szerző egy szabályos csőhálózaton konkrét számítással elemezte az advekció domináns mechanikai disaperzió időbeni és időbeni alakulását (Kovács Gy. 1984). Vizsgálataink szerint a két megközelítés közötti alapvető elméleti különbség abban van, hogy a világszerte szinte kizárólagosan alkalmazott diffúzió domináns diszperziós modelleknél a folyamat hajtóereje (intenzív mennyisége) a koncentráció gradiens , paramétere pedig az advekciós sebesség és a diszperzivitás szor...ita, az advekció domináns modelleknél pedig az intenzív mennyiség aa advekciós sebesség, a szóródás paramétere a koncentráció gradiensének és a diszperaivitásnak a szorzata. Advekció domináns, tehát véges diszperziós sebességet feltételező numerikus transzportmodell a VITUKI jan kifejlesztés - 685 -
