A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Vízkészletvédelem (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

A FELSZÍNI VIZEK VÍZMINŐSÉGVÉDELME - Dr. Somlyódy László főelőadása: TAVAK ÉS TÁROZÓK VÍZMINŐSÉGSZABÁLYOZÁSA

A második időszak végére a nádirtás és a kotrás a tó nagy részére befejeződött és a klorofill-a koncentrációban kifejezett vizminőség javulása figyelhető meg. Utóbbi különösen látványos a Fürdető területén, amelynek elsődleges magyarázata a volumetrikus P terhelés csökkenése az intenzivebbé vált elkeveredés következtében. További, valószinü magyarázatot jelent a belső terhelés csökkenése és a fényviszonyok megváltozása a kotrás eredményeként (finom agyagfrakciók váltak uralkodóvá a viz-üledék határfelületen és a lebegőanyagban). (iii) A harmadik fázist a nyolcvanas évek elejétől ismét a fokozódó eutrofizálódás jellemzi, amely a külső terhelés növekedésének és a nádirtásnak lehet az eredménye; a tó ma kevésbé védett a nem-pontszerü terhelésekkel szemben, mint korábban. A hetvenes évek végétől a fitoplankton szerkezete hasonló módosulásokat mutat, mint a Balaton 10-15 évvel korábban. Ez a megfigyelés is igazolja, hogy a belső szabályozás (tüneti kezelés) csak időleges javulást eredményez; a hosszútávú megoldás a vízgyűjtőről érkező külső terhelés csökkentését kivánja meg (amelyre vonatkozó tervek jelenleg vannak kidolgozás alatt) . Emlitést érdemel, hogy a mozaikos szerkezetű Velencei-tó kiváló lehetőséget nyújt a belső beavatkozások vizminőségi hatékonyságának megítélésére és a tapasztalatok általánosítására. Ebben a tekintetben azonban további elemzésre van szükség, amely célja a külön tözö térségekben, különböző időpontokban elvégzett nádirtás és kotrás, valamint az azt követő vízminőségváltozás egymáshoz rendelése. 1982-ben a Balatonon kedvezőtlen meteorológiai körülmények mellett soha korábban nem tapasztalt kék-alga invázió volt megfigyelhető. Ugyanez a jelenség nem következett be a Velencei-tavon (lásd a 3. ábrát), amelynek magyarázata az eltérő N/P arányban keresendő: a Keszthelyi-medence fajlagos P terhelése közel hatszorosa, cint a Fürdetőé, ugyanakkor pedig az N terhelések megegyeznek. Ilymódon a Velencei-tóra az'N bőség jellemző (N/P 50) és P a limitáló tényező. A Balatont az előrehaladottabb - 337 -