A Magyar Hidrológiai Társaság VI. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Tókörnyéki víziközművek (Hévíz, 1986. június 17-19.)
II. SZEKCIÓ – TÓKÖRNYÉKI VÍZI KÖZMŰVEK - VÍZELLÁTÁS - TOPSCHÁLL JÓZSEF: Az üdülőterületi vízellátási rendszerek üzemeltetésének sajátosságai
2. A VÍZMÜVEK LÉTESÍTÉSÉNEK, FEJLESZTÉSÉNEK ÉS ÜZEMELTETÉSÉNEK FOMIOSABB SZEMPCNTJM Az 1. pont alatt rávilágítottam arra, hogy az évszakos létszámingadozással jellemezhető üdülőterületeken a vizigények az év folyamán igen tág határok között változnak. A csúcsigények viszonylag rövid időtartamúak; az év nagyobbik részében a vizigények ennél lényegesen alacsonyabbak. Ennek következtében a vianüvek kapacitás kihasználtsága éves viszonylatban alacsony, általában nan éri el az 50 %-ot. Figyelaimel arra, hogy az üdülőterület fejlesztése során a szezonális üdülőlétszám felfutása jelentősen meghaladja az állandó lakosszám növekedését; a kapacitás kihasználatlanság fokozódik; ami a beruházások hatékonyságát és az üzemköltséget egyaránt rontja. Az egyre nehezebb vízbeszerzési lehetőségek, a mind bonyolultabb és drágább műszaki létesítmények, az éves kihasználtságból származó gazdasági hátrányok fokozottabban megkövetelik, hogy a fejlesztést a kiépitendő kapacitást igen gondos tanulmányozás és vizsgálatok alapján határozzuk meg. Célszerű és gazdasági szarpontból is kielégitő fejlesztés nem képzelhető el az egész üdülőterület távlati fejlesztését integráló rendezési terv nélkül. A vizellátás tervezése szenpontjaból alapvetően fontos, hogy az üdülési övezetek határai, a települések általános fejlesztésére vonatkozó elhatározások kiindulási adatként rendelkezésre álljanak. Mindezek ismeretében is jelentős bizonytalansággal kell számolni az ellátandó létszám jövőben várható nagyságának, felfutási ütemének meghatározásában. A turista- és üdülőlétszám jövőbeni számszerű alakulása elméletileg előre jelezhető ugyan, de a hazai üdülőterületek tapasztalatai alapján a számitott rendtől való eltérés egyes időszakokban rendkívül jelentős lehet. Ez a vizsgált két üdülőterület esetében ugy jelentkezett, hogy a távlati tervezésnél számitásba vett telítettségi létszám jóval korábban, 15-20 évvel előbb bekövetkezett. Mindez megköveteli, hogy a vizmüvek fejlesztése a távlati célkitűzéseket rögzitő koncepcióterv szerint történjen, tegye lehetővé a rendszerek igény szerinti bővitését, ugyanakkor a műszaki létesítmények, egyes időszakok tervezettet meghaladó igényeinek rugalmas kielégítését is biztosítsák. A fejlesztési alapelképzelések kialakitása során fel kell hivni a figyelmet az üdülőövezettel szomszédos területeken lévő ipari körzetek és nagyobb városok vizrriiveivel létrehozható kooperációs kapcsolat vizsgálatára. - 2o -