A Magyar Hidrológiai Társaság VI. Országos Vándorgyűlése I. szekció, A tavak élete és vízgazdálkodása (Hévíz, 1986. június 17-19.)

I. SZEKCIÓ – A TAVAK ÉLETE ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSA - VELENCEI TÓ - RADETZKY JENŐ: A madárvilág alakulása a Velencei-tó vidékén

dásnak az a képessége, mellyel más fajok -a kulturfajok- lassankent átállitják magukat a változott viszonyokhoz. Ha elmegy a viz, eltűnik a madár. Hazánkban ez többszörösen megtörtént. A darvak több más társukkal, köztük a kékcsörü récével, nem is olyan régen még fészkeltek hazánkban /részben a Velencei-tavon is/, de a lecsapolt ösmocsarakkal együtt eltűntek. Van azonban egy figyelemre méltó jelenség a madárvédelmi körökben, úgyszólván világszerte: a kiveszett madarak visszahonositásának kisérlete, mely már bátoritó jeleket is mutat. Hazánkban az utóbbi években renénytkeltcen foglalkoznak -Fülöpházán- a kékcsörü réce repatriálásá/al. Még a történelmi visszapillantásnál maradva, fontos utalni a mult század vénétől századunk közel harmadáig a tavon divott óriási "uri" vadászatokra, melyeknek madarak tizezrei estek áldozatul. Károly János /2/ adatai szerint például 1894. március 17-től április 7-ig nyolc vadászaton 132 vadász 3587 szárcsát, 1379 kis vöcsköt, 446 búbos vöcsköt, 55 récét és 8 "különböző" madarat lőtt le. S ezek a vadászatok éveken át ismétlődtek. Kétségtelen, hogy a túlzott vadászat "alapozta" meg a tó madárvilágának erős csökkenését századunk első felére. Ez a tendencia -főként a nádirtás miatt- napjainkban is tart, kivéve néhány faj esetét, pl. a nagykócsag, kanalas gém, nyári lud. Ez azonban a rezervátumnak /1958 óta/ köszönhető. Korszakalkotó volt a kőszecn születésű Chernel István /18651922/ fellépése a magyar, s ezen belül a Velencei-tóvidék ornitológiájában. Élete fő müvének, az 1899-ben megjelent "Magyarország madarai" cimü háromkötetes munkájának /1985 tavaszán reprintben is megjelent/ különösen a nádi és vizi madarakra vonatkozó ismereteit és adatait jelentős mértékben a Velencei-tóvidéken szerezte a mult század utolsó másfél évtizedében. Halála után /1922/, de még életében is a tó madárvilágának kutatásában mindinkább előtérbe került -mások mellett- Radetzky Dezső /18791944/ munkássága. Névéhez fűződik az első hazai madárvárta létesítése 1928-ban Dinnyés közelében. Az ő gondolata volt, hogy a magyar madárállományt kataszterekben kell feldolgozni. Ez lényegében a ma is folyó madárpopulációs dinamika első hazai inditása melyet utmutatásai alapján Radetzky Jenő irt meg 1936-ban a magyar ornisz számszerüsógi viszonyai vizsgálatának uttöréseként/3