A Magyar Hidrológiai Társaság VI. Országos Vándorgyűlése I. szekció, A tavak élete és vízgazdálkodása (Hévíz, 1986. június 17-19.)
I. SZEKCIÓ – A TAVAK ÉLETE ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSA - VELENCEI TÓ - RADETZKY JENŐ: A madárvilág alakulása a Velencei-tó vidékén
2. MADÁRÁLLOMANY VÁLTOZÁSOK A konkrét madárállomány-változások tekintetében felmerül a kérdés: vajon e vidéken és tágabb körzetében az utóbbi két évtizedben végrehajtott és még folyamatban lévő nagyszabású tájátalakitások milyen hatással vannak a tóvidék madárvilágára? Több tényezőt kell vizsgálat alá vennünk. 1./ A zámolyi, majd a pátkai viztározó létesitésével előállt madártani viszonyokat; 2./ a nagyarányú nádirtás hatását a madárnépességre; 3./ a horgászok és üdülővendégek erős és egyre szélesedő mozgását a tavon; 4./ a rezervátum jelentőségét; 5./ A DHT jelenlétét; s-l a Rubosret feltöltését. Ad 1./ : a tó egyetlen számottevő vízutánpótlását a Vértes felöl érkező Császár-viz adja. Északabbra eső folyása mentén előbb Zámolynál, később Pátkánál viztározót létesítettek azzal a fő céllal, hogy a vizükkel való gazdálkodás utján jelentősen csökkentsék a tó évi vizszint-ingadozását. A víztározóknak biológiailag pozitiv mellékhatásuk is lett. Madártanilag az a legfőbb jelentőségük, hogy a tó védett madarai egy részének: a kócsagoknak, a kanalas gémeknek,fontos kiegészítő táplálóterületéül szolgálnak. Ha azonban vizük leeresztése fészkelési időben /március végétől július végéig/ és "hirtelen" éri a tavat, az megsemmisíti azoknak a madaraknak a költését, amelyek a korábbi vízszinthez "mérték" fószeképitésüket. így: a dankasirályok, kormos szerkők, kis vízicsibék, részben a barkós cinegék, majd a guvatok, vízityúkok, tőkés-és cigányrécék, nyári ludak /egy része/, szárcsák esetében. Ad 2.1 : a nád mindenképpen fontos szerepű az állóvizek életében. A vízvédelem érdekében egyre sürgetőbb feladat az egészséges nádasok kialakítása. A nád és társnövcnyei /káka, gyékény/ viztisztitó hatását nem nélkülözhetjük, hiszen akkumulálják, magukba épitik a part felől bemosódó káros anyagokat és mérséklik az erodáló hullámzást. Mindezek ellenére a Velencei-tónál a korábbi, "mindenáron" fejlesztők zöme nádellenes szemléletű volt. Kiirtották a botanikai ritkaságnak számító polycormon-nádformációkat és az általuk "rontottr.ak" nevezett kisebb-nagyobb nádfoltokat, fö- 73 -