A Magyar Hidrológiai Társaság VI. Országos Vándorgyűlése I. szekció, A tavak élete és vízgazdálkodása (Hévíz, 1986. június 17-19.)

I. SZEKCIÓ – A TAVAK ÉLETE ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSA - VELENCEI TÓ - DR. GORZÓ GYÖRGY: A Velencei-tó vízutánpótlásának biológiai szabályozása

A TELEI,'CEI-TÓ TTZUTÁIÍPÓTLÁSÁTAK BIOLÓGIAI SZABÁLYOZÁSA Dr Gorzó György Kösépdunántúli Vizügyi Igazgatóság 1. A VELEIICEI-TÓ VIZSZI1ÍTSZA3ÁLY0 ZÁSA A segély, szélsőséges vizjárású /l.,2.é3 12./ Velencei-tó a 50-as évekre természetes úton eutrofizálódott /3« éa 13./. Az udülőtóvá történő átalakítás során a meder rekonstrukciója mellett a legalapvetőbb problémát a vízszintszabályozás jelentette. Az éves vizszintingadozás az utóbbi 25 évben elérte a 60 cn-t. Ugyanakkor a Császárviz vízgyűjtőjén időszakosan jelentős vízkészletek képződtek /12./. Ezek megtartására megépült a Zámolyi /1970/ és a Pátkai /1975/ víztározó. A két tározóban a Velencei-tó teljes vízmennyiségének 35-40 a /12-17 millió n

1/ tározható, illetve a lladárrezervátura nádas, Ú3zólápos területein keresztül a tóba juttatható.Az 1896-ban megépült a tóvizet lecsapoló Dinnyes-Kajtori csatornát a óO-as években 6 if/sec emégztőképességüre bővítették, majd 1962-ben átépítették a dinnyési leeresztő zsilipet i3« A sorbakapcsolt hármas rendszer /Zámoly —> Pátka —> Velencei-tó/ vízszintszabályozására előrejelzési módszert dolgoztak ki /10. áa 11./. A csupán vízmennyiségeket figyelembe vevő vizutánpótlás a 70-es évek végére katasztrofális következményeket okozott a Uadárrezervátum területén. A néhány év alatt hihetetlen módon eutrofizálódott tározók vizének direkt bevezetése /1977-ig/ a Velencei-tó fürdőterületeit veszélyeztette. Az indirekt bevezetés, amely a Uadárrezervátumot mint bioló- 2o -