A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése V. kötet, Összefoglaló előadások, határozatok, javaslatok (Szarvas, 1984. július 4-6.)
VITAINDÍTÓ ELŐADÁSOK - I. szekció. Mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodása
Ugy tűnik tehát, hogy —legalább is egyes mezőgazdasági felsőoktatási.intézményekben— több generáció nőtt fel anélkül, hogy a terepadottságok, a domborzat jelentőségére megtanították volna őket. Igazságtalanok lennénk azonban a mezőgazdasági felsőoktatással szemben, ha azt állitanánk, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodáshoz szükséges alapismeretek tanítása terén csupán ott vannak gondok. A másik oldalon, a vizimérnök képzésben, a régi kultúrmérnöki gárda utánpótlásának a nevelésében is megvannak a jelentős hiányosságok. LIert igaz ugyan, hogy ott megtanítják: a viz lefelé mozog, s igy a tábláknak a domborzathoz igazdonia kell, de a nagy specializálódásban elfelejtkeztünk arról, hogy a talajtan éa a legszükségesebb mezőgazdasági ismeretek oktatására kellő időt biztosítsunk. Igy a belvizhálózat tervezésével kapcsolatos gyakorlatokhoz anélkül kell hozzákezdenünk, hogy a hallgatók a megelőző előadásokon valamit is hallottak volna a talajok sajátosságairól, s a mezőgazdaságnak a táblásitással szembta támasztott igényeiről. Az ilyen módon nyilvánvaló hiányosságokat lenne aztán hivatva kiküszöbölni a mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnök képzés, amelyhez azonban az utóbbi időkben ugyancsak nem a legszerencsésebb kézzel nyultunk. Láttuk már, hogy a kétféle —mezőgazdasági ás vizimérnöki— képzés más és más hiányosságokkal küzd. Ahhoz tehát, hogy ezeket megszüntessük, az alapképzettség szem előtt tartásával elsősorban mezőgazdasági ismereteket kell oktatni a vizimérnökök és elsősorban vizimérnöki ismereteket a mezőgazdasági mérnökök részére. Ezzel szemben a kétféle hiányosságot, egyféle, közös továbbképzéssel gondoltuk megszüntetni. Olyan "házasságot" hoztunk tehát létre, amelyre igen jól illik az a —ha jól emlékszem Bernard Showtó l származó— jellemzés: a féri- 112 -
