A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése V. kötet, Összefoglaló előadások, határozatok, javaslatok (Szarvas, 1984. július 4-6.)

VITAINDÍTÓ ELŐADÁSOK - I. szekció. Mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodása

nak északra kéne menni, a nőknek délre, erre elmennek e­gyütt nyugatra, ahol egyiknek sincs semmi keresnivalója. Visszatérve azonban a táblák vízrendezésére: Nyilvánvaló, hogy a domborzathoz jól igazodó táblákról az esetleg kelet­kező pangó vizek elvezetése kevesebb gonddal jár. Sokszor megoldható hagyományos módszerekkel, barázdák, kisebb ár­kok húzásával, vagy esetleg úgynevezett "céldrének" léte­sítésével. A domborzatot figyelmen kivül hagyó tábla-ki­alakitásnál pedig megnő az esélye annak, hogy a fölös vi­zeket csupán összefüggő talajcsőhálózat segítségével lehet időben eltávolítani. Azt pedig ma már saját bőrünkön ta­pasztaljuk, hogy nem csak a traktorok üres fordulója kerül pénzbe, hanem igen jelentős összegeket emészt fel a sok belső mélyedést tartalmazó, túlzottan nagy táblák drénezé­se is. Mindez természetesen távolról sem jelent azt, hogy nincse­nek olyan domborzati viszonyok, amelyeknél a szükséges táb­laméretek alkalmazásának elengedhetetlen feltétele a dré­nezés is. Másoldalról, Fehé r és Hyir i karcagi kísérletei mutattak rá arra is, hogy a megfelelően végrehajtott dréne­zésnek —még az igen kötött, szikesedésre hajlamos talajo­kon is— olyan kedvező hatásai vannak, amelyekre korábban nem is gondoltunk. Amire tehát fel kell hivni a figyelmet, az kizárólag a mi területünkön is jelentkező divatáramlatok veszélye. Neve­zetesen az a veszély, hogy a sokrétű adottságok elemzése, s a legjobb megoldás fáradságos keresése helyett, a leg­kisebb ellenállás utján haladva, a célra nem a legmegfe­lelőbb, vagy bár megfelelő, de igen drága divat megoldá­sokat alkalmazunk, s igy a rendelkezésre álló amugyis szű­kös pénzeszközöket nem a legmegfelelőbben használjuk fel. - 113 -

Next

/
Thumbnails
Contents