A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése III. kötet, A vízgazdálkodási adatbázis fejlesztése (Szarvas, 1984. július 4-6.)

A VÍZGAZDÁLKODÁSI ADATBÁZISSAL SZEMBEN TÁMASZTOTT IGÉNYEK ÉS AZOK KIELÉGÍTÉSE - Bukovszky György–Antal Gábor: A vízhozam adatsorok megbízhatósága

Gyakori eset, hogy a tervező az adatsor felhasználásakor kénytelen olyan kiegészítő ismeretek utén kutatni, melyek nélkül az adatsor nem használható. A következő esettanulmányok olyan eseteket mutatnak be, ahol a sikeres munka érdekében az adattárban fellelhető anyagon túlmenően olyan kiegészítő információkat is be kellett szerezni, melyéket - véleményünk szerint - eleve az adattárban kellene tárolni. Kétségtelen tény, hogy ezek sok esetben nem számszerűsíthető ismeretek, gépre vitelük nehezen képzelhető el, s nem lehet rájuk egységes utasítást kidolgozni. 3. ESETTANULMÁNYOK 3.1, A Balaton északi parti vízfolyásainak árvizszámitása Az északi parti vízgyűjtő vízfolyásainak különböző valószínűségű árvízi hozamait kellett meghatározni. Az adattárban az ötvenes évektől szórványos, 1970 óta rendszeres megfigyelések találhatók meg. A folyamatos adatsor alapján végzett számítás hamis eredményre vezetett, mert - a mélytnüveléses bányászat okozta nagytérségi karsztvizszintsüllyesztés megváltoztatta a vízgyűjtő lefolyési viszonyait, - az adattárban nem voltak meg a vízgyűjtő fölső szelvényeinek a 60-as évekre is kiterjedő adatai, az 1963. évi tavaszi hóolvadásos árviz sorén végzett mérések eredményei /7/, - 1964-ben az Eger-vizen épült egy víztározó, - a Lesence-patakon - a terület nyelővé válása miatt - lehetetlenné vélt a halastavak üzemeltetése. Vagyis pusztán az adattárban lévő adatsorok és törzskönyvek alapján nem lehetett volna a számítást megbízhatóan elvégezni; szükség van a vízgyűjtő lefolyási viszonyainak változásait ismertető leírásra. - 28 -