A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése II. kötet, A mezőgazdasági vízgazdálkodás közigazgatási kérdései (Szarvas, 1984. július 4-6.)

A MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁSI POLITIKA ÉS AZ IRÁNYÍTÁS - Szabó István–Burger Ferenc: A mezőgazdasági vízszolgáltatási főművek fejlesztésének problémái, gazdasági kihatásai

házások háromszorosát kellett a gazdarágok fejlesztésére fordítani, - elsősorban a komplex melioráció megvalósítására hogy az öntözési lehetőségekkel érdemben élni tudjanak. A mezőgazdssági üzemek akkori helyzetében nem a növények vizellátottsága, hanem más tényezők, elsősorban a tápanyagviszszapótlás gátolták a nagyobb terméshozamok elérését. A hatvanas évek végén már egyre inkább érvényesült az a felismerés, hogy öntözésfejlesztést csali komplex meliorációt követően célszerű végrehajtani. Mivel Magyarország, a csapadélsviszonyai alapján, a feltételes öntözési zónába tartozik, ezért elsődleges cél, hogy meliorációs beavatkozásokkal, talajjavítással és egyéb agrotechnikai eljárosokkal a természetes csapadék hasznosulását kell elősegíteni. Az öntözésfejlesztéssel kapcsolatos koncepció változásait jól tükrözi a mezőgazdasági vízhasznosítási beruházásokra forditott állami költségvetési pénzeszközök nagyságrendje és arányai a felszabadulást követően: 1. sz. táblázat A vízgazdálkodás mezőgazdasági beruházásainak változása 1947-1965 közöt

t /folyó áron/ Készesedes a vizgazdálIdőszak Beruházási költség kodás összes beruházásából 'év millió ít % 1947-49 242,2 30,0 1950-54 1200,6 32,9 1955-56 404,0 28,2 1957-60 983,7 19,9 1961-65 3125,4 25,7 1966-70 2750,0 19,7 1971-75 3139,2 9,3 1976-30 1240,0 2,4 1981-85 /terv/ 401,0 0,7 - 21 -