A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Vízminőség-védelem - Környezetvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

III./2. - Kovács Árpád - Szabó Ákos - Szonntag László: Levegőztető berendezések alkalmazása a vízminőségi kárelhárításban

A fokozott algatermelés, a vízinövények túlburjánzása /eutrofizálódás/ a növényi tápanyagok feldúsulásónak a következménye. Ezek a szervetlen tápanyagok /nitrogén és foszforvegyületek/ szennyvizekkel, vagy műtrágyák bemosódása révén kerülhetnek felszíni vizeinkbe. Éjjel vagy borús időben az algák és a vizinövényzet oxigént fogyasztanak, ezért a viz oxigéntartalma annyira lecsökkenhet, hogy a halak oxigénhiány miatt elpusztulnak. Ilyen tipusú oxigénhiány csak állóvízben és növényzettel sürün benőtt csatornákban következik be, rendszerint a hajnali órákban. Oxigénszegény környezetben a fenéküledék kén-vegyületei szulfiddá, illetve kénhidrogénné alakulnak, melyek elpusztítják a vizi élővilágot. A viz oxigén telitettsége többek között a vízhőmérséklet függvénye. Nyáron a nagyfokú bomlási, rothadási folyamatok hatására megfogyatkozhat a viznek a magas vízhőmérséklet miatti amúgy is alacsony oxigéntartalma. Télen a jégréteg az oxigén vizbe jutását közvetlenül akadályozza, a hó pedig a fényt rekeszti ki a vizből, igy az algák nem termelnek oxigént. A kedvezőtlen meteorológiai körülmények, természeti okok, valamint a vizbe került szennyező anyagok együttes hatására olyan mértékben lecsökken a viz oldott oxigéntartalma, hogy halpusztulás következik be. A halpusztulást előidéző oxigénhiányt megelőzően a viz oldott oxigéntartalma fokozatosan csökken, az oxigéndús zóna a vizfelszin felé húzódik. A halak viselkedése ennek megfelelő: légzésük szapora, egyre magasabb rétegbe húzódnak, majd a légköri oxigénre szorulnak, "pipálni" kezdenek. Ilyenkor a hal cuppogó hang kíséretében levegőt és vizet vesz a szájába, és ezek összekeverésével pótolja a viz oxigéntartalmát. Ha van rá mód, a halak tömegesen tódulnak az oxigéndúsabb 93