A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Vízminőség-védelem - Környezetvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

III./1. - Dr. Bársonyos Jenő: Miskolc-Tapolca karsztvíztermelő mű vízminőségének káros változásai

3gy 1355. évből származó feljegyzés szerint a tapolcai források vizének sorozatvizsgálataival megállapították, hogy a viz ionkoncentrációja, elsősorban összes keménysége, csapadékos időben, a nagyobb vízhozamokkal egyidejűleg csökken. A csapadékkal egyidejűleg azonban nő a bakteriológiai fertőzés veszélye. Kemény téli fagy idején pl 1955. január 18-án 1 ml vizben az Összes csiraszám 8 volt, ezzel szemben ez az érték tavaszi hóolvadás idején pl március 1-én 28-ra emelkedett, őszi esőzések alkalmával pedig elérte a 70-et is, koli bacilust viszont a vizsgálatok többségében egyáltalán nem, vagy csak elenyészően kis mennyiségben tudtak kitenyészteni a vizsgálatra került vizből. Mig a már emiitett 1955. évi vizsgálatoknál a tapolcai források vizében a 70-es csíraszám mint legmagasabb érték szerepelt, 1969-ben, 380 összcsirát, 200-300 koli bacilust, a következő években és jelenleg is már ezresekkel lehet a baktériumok számát kifejezni. A baktériumtörzsek részletesebb vizsgálata alkalmával derült ki, hogy a vizfertőzés főként .emberi fekáliából származó koli törzsek eredménye. Vitathatatlan tény, hogy hulladékanyagokkal, fólcént a fekáliákkal együtt a talajba kerülnek, és ott sokáig életképes állapotba maradnak fertőző betegségek /hastífusz, paratifusz, dizentéria, kolera, tuberkulózis stb/ kórokozói, a gennykeltő kokkuszok, valamint a bélférgek petéi is. A koli baktériumok a talajba kerülve elég hamar elpusztulnak, s igy a vizekben kimutatható jelenlétükből, minden esetben friss és folyamatos szennyeződésre lehet következtetni. Ha földalatti vízfolyásokba /karsztjáratokba/ kerülnek be a kórokozó mikrobák, ott huzamosabb ideig életképes állapotban maradnak, mert a föld alatt, különösen a mélyebb rétegekben 42