A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)
A nagyobb q és a kisebb h adja a nagyobb agrotechnikai és n övénytermesztési biztonságo t. A talajvízszint szabályozásának ez a bevezetése a melioráció bizonyos fejlettségi szintjén valósult meg egyes országokban. 4.3.1. Néhán^_orszá2_vizrendezési_feltételei A vízrendezés feltételét Hooghoud t (1940) Hollandiába n 5 mm/napban határozta meg és a vízszint a két szivó (árok) között 50 cmre közelíthette meg a talaj felszinét. Később a tapasztalati értékek alapján 7 mm/nap értékben határozták meg. Van Somere n(195é) szerint a talajfelszínét a víztükör 30 cm-re közelíthette meg legelőnél, szántóterületnél 40 cm-re és gyümölcstermesztésnél 60 cm-re. Ezen kivül helyi területekre vonatkozó előírásokat is alkalmaznak például az Yssellake poldernél 10 mm/nap az elvezetendő fajlagos vizhozam és 30 cm-re közelitheti meg a talajvíz a felszínt legelő gazdálkodásnál [7]. Franciaországba n először 9 mm/nap elvezetendő vízhozammal számoltak és a talajviztükör 30 cm-re közelíthette meg a talaj felszinét. Poirr e és Ollie r (1962) 11 mm/nap-ra módosította és a talajviztükör 50 cm lehet maximum a terepszint alatt a szántó területen és 7 mm/nap a legelőkön és a vízszint maximum 30 cm-re lehet a tereptől [7]. A Német Szövetségi Köztársaságba n óvatosan 3,5 és 15,5 mm/nap a fajlagos elvezetendő vízhozammal számolnakC7], Az Egyesült Államokba n 5 és 20 mm/nap a fajlagos vizhozam permanens állapot esetén. így érthető, hogy szélső esetben 9,6 m-es szlvómélység is előfordul [7]. 4.3.2. Javaslat_a_hazai_vizrendezési_feltételek A csapadékhasznositás előfeltétele a vizek rendezett elvezetése, hogy az aktiv termőréteg minden esetben fogadni tudja a retenz iós görbéi g felhalmozódó csapadék készletet. 62
