A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)
T f c = talajtározás (mm/nap) (1 m talajoszlopban) E = evaporáció (mm/nap) (talajból) (páratranszport és a transzspiráció különbsége) T = transzspiráció (mm/nap) (növényből) A növénybe épülő viz mennyiségét jelen összefüggésben elhanyagoltuk, amire - jel utal. Csapadékhasznositás + kapilláris vizemelés = természetes fajlagos vízkészlet (üzemközi és főműveket nem terhelő készlet). Kiegészitő öntözés = természetes vízkészletek hasznosítása utáni mesterséges fajlagos vizpótlás (kivéve sókilugozó öntözés a talaj termékenységének fokozása érdekében, mely esetben az alapösszefüggés változik). Az alapösszefüggésből (1) következik, hogy a felszini és felszínalatti lefolyás (a mélybeszivárgás kivételével) valamint a kiegészitő öntözés készletgazdálkodási szempontból vízkivételi, szállítási és szétosztási költségnövelő üzemeltetési tényezőkkel jár [9]. A tudatos csapadékhasznositás viszont a vízrendezési müveket nem terhelő desztillációs körfolyamatként értékelhető és növelhető a meliorációval [9]. 4.2. A talaj tározásának értékelése A számitás során a talajvizáramlás és áramoltatás fizikai alapelveit és néhány peremfeltételét kell alkalmazzuk [1.10.]. Energetikai szempontból a talajban tárolt folyadékot a retenziós görbe, vagy matrix potenciál - melynek közelítése a pF görbe - tartja vissza, valamint a gravitációs potenciál és a nyomáspotenciál mozgatja, vagyis t 2 ;*T f cdt = fU,e) + fU g,e + <i> p,e) (2) ahol 9 = nedvességtartalom (m"*) f(iji) = a talaj szilárd fázisának hatását kifejező mátrixpoten58
