A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)

dalai adatok szerint ez a kritikus viztartalom bizonyos növénynél és különösen kis optimális evapotranszspirációnál lényegesen kisebb lehet, mint a vizkapacitás /2/. A tapasztalatok szerint búzánál például a vizkapacitáshoz képest 60-80 $ —os viztartalom esetén is képes a növény optimális mértékben párologtatni. Más növénynél,pl. zöldségnél a kritikus viztartalom a vizkapacitáshoz közel vanc Mindenesetre a csapadékhasznositás modellezési szempontjából ez a jelenséget a lehető legpontosabb mértékben célszerű figyelembe venni. A tényleges evapotranszspirációt a meliorációs beavatkozások és a talajművelés egyaránt befolyásolja. A gravitáció hatására beszivárgó csapadék egy része a talajbe szivárog

« A valóságban ez a szivárgási folyamat nem permanens, de jó közelítéssel elfogadhatjuk, hogy - különösen ha nincs éppen záporesemény - a mély beszivárgás megfelel a permanens szivárgásra jellemző értéknek. Ez a mennyiség a növényzet szempontjából veszteséget jelent, bizonyos meliorációs beavatkozásokkal /pl. alagcsövezés/ ezt az elveszett mennyiséget szabályozhatjuk, csökkenthetjük. A kapilláris emelkedé

s. illetve utánpdtlódá

s nagysága függ a gyökérzóna és a talajviz közötti-magasság különbségtől, valamint a talaj jellemzőktől. Ez a mennyiség növeli a növények számára rendelkezésre álló vízmennyiséget. A csapadékhasznosltási tényező

t az alábbiak szerint definiáljuk: CHT = C

3* " L ~ /M

B ~ K ka

p/ /!/ Cs ahol Cs* az interszepcióval csökkentett tenyészideji csapadék összeg, L a teljes lefolyás és /MB-K/ a mélybe szivárgás és kapilláris utánpótlás különbsége. Ha MB-lfap £ 0, akkor a számláló harmadik tagja zérus. 3. A CSAPADÉKHASZUOSÖLÁS MATEMATIKAI MODELLJE A matematikai modell a fizikai folyamatok egyszerűsített ké42