A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)
ismétlődő záporcsapadékok káraitól kell mentesiteni, az érvényben lévő műszaki szabályok szerint. Ezt a feltételt a műszaki tervezők rendszerint túlteljesítik, hiszen műszaki-gazdasági szempontból logikátlan az átlagos ismétlődésnek ilyen alacsony szinten tartása, a települések vízrendezése során. A települési csapadékcsatornázás, mint a vizrendezés egyik részének előírtnál nagyobb mértékű biztonsága ugy érhető el, hogy a tapasztalt műszaki tervezők a racionális szabványosított árvízszámításban irreálisan nagy lefolyási tényezőt használnak. Ennek következtében a csatorna szelvény méretezésére az átlagosan 1, 2, illetve U évenként átlagosan várható záporból általában 5-20 évenként egyszer ismétlődő mértékadó nagyvizhozamot számitatnak. Igy a településeink csapadék csatornáit többé-kevésbé a fejlett gazdaságú országok gyakorlatának megfelelő biztonságra épitik ki. Ez a hiba korszerű hidrológiai módszerek alkalmazásával kiküszöbölhető, de a kiküszöböléshez a méretezés módszerét is, meg a hidrológiai biztonság előírását is módosítani kellene egyidejűleg. Meg kell jegyezni, hogy a városi csapadékcsatornázás hidraulikai méretezési módszerét tartalmazó érvényes szabvány és az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat furcsa módon a haladás kerékkötői, hiszen ésszerű változtatásuk csak egyidejűleg lehetséges. Azonban a kettőnek együttes módosítására alig van esély az ÉVM és OVH kettős főhatósági felügyelete miatt. A települési vizkárok 5-20 évenkénti ismétlődését megengedve /eltűrve/ kell meghatározni a települési talajví zkáro k ismétlődését is. Ehhez nincs olyan egységesen kezelhető természetes adathalmazunk, amiből egyértelműen levonhatnék a kellő következtetéseket. Ugyanis a talajviz336