A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)
A számítás kiindulásaként meghatározzuk a potenciális párolgás és a potenciális beszivárgás értékét külön-külön az elöntött illetve a szárazon maradt területrészre vonatkozóan, majd elkészítjük a két területrész vízmérlegét / 3. sz. ábra /» A tényleges párolgás és a tényleges beszivárgás fajlagos értékeinek ismeretében meghatározható a felszíni elöntésben tárolandó vízmennyiség. Ehhez a foltvizgyüjtő domborzati görbéit használjuk fel / l. sz. ábra /. Mivel a számítás eredményeként meghatározható elöntött terület-nagyság nem feltétlenül azonos a kiinduláskor meglévő elöntés nagyságával, hibát követünk el azzal, hogyha az ujabb elöntött területre nem készítünk ujabb vízmérleget. Ezért ujabb vízmérleget készítünk, amelyben azt tételezzük fel, hogy az elöntött terület nagysága az előző számítás kiindulásaként feltételezett területnagyság és az előző számítással meghatározott területnagyság számtani átlaga. Ez a számítási sorozat addig folytatódik, ameddig a kiindulási és a számitott elöntött terület nagysága nem tér el jelentősen egymástól. /2. sz. ábra /. A módszer a területre jutó ill. a területen lévő vizterhelést csak csapadékterhelésként képes értelmezni, ezért a számításhoz szükséges terhelés /a 3« sz. ábrá n T -vei jelölve/ meghatározásához a hóadatokat illetve az elöntésben lévő vízmennyiséget át kell számítani mm vizoszlopra. 3. FOLTLÁNC VÍZMÉRLEGÉNEK KÉSZÍTÉSE A foltlánc vízmérlegének alapegységét a foltvizgyü jtő képezi. Az egyes foltvizgyüjtőkre a korábban leirt módon végzett számitások eredményeképpen meghatározásra kerültek az elöntött területnagyságok. Ezzel egyidejűleg kiszámítjuk az egyes foltvizgyüjtők területéről elfolyó vízmennyiségeket is, amelyek akkor keletkeznek, ha az elöntött terület nagyságához tartozó foltvízállások meghaladják az egyes foltvizgyüjtők küszöbszintjeit, 31
