A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

2. Amikor az öntőélet süllyeszteni kezdjük, alulról felfelé apadási hullámot indítunk. Ebben az esetben tetőzés halad felfelé, mindaddig, amig fent el nem ér valamilyen, más hatás előidézte tetózést. Ilyenkor lehetséges, hogy valahol a folyó középső szakaszán tetőzik a vízállás a legkésőbb: odáig ugyanis szabályosan haladt lefelé az árhullám tetőzése, s mi­nél lejjebb került, annál később tetőzött. Alulról azonban ott találkozott a forditott irányú tetőzés-terjedéssel, amely a süllyesztés helyén következett be a leghamarább, s onnan fel­felé haladva fokozatosan később. Itt is inkongruens vizhozam­és visállás viszonyok uralkodnak: a csökkenő vizállás növekvő vízhozammal jár. Ha az öntőéi süllyesztési időszaka elég rö­vid, úgy az is lehetséges, hogy kisebb-nagyobb szünet után ez eredeti árhullám is helyre áll,és a süllyesztés okozta tetőzés árhullámát követően maga is levonul. Ilyenkor mondjuk, hogy az árhullám kettészakad. Aligha szüksé [?. C 3 GZG Ic után külön is rámutatnunk arra, hogy tel­jesen mindegy az, hogy mesterségesen, duzzasztómű öntőélének emelésével vagy süllyesztésével idézzük elő a bemutatott hatá­sokat, vagy, hogy ezeket természetes okok: a befogadó, vagy a mellékfolyók árhullámai idézik elő. Ha tehát a Duna, Maros, Kö­rös, Eodrog vagy más folyók folyamatos vízszállításukkal VÍGZ­szaduzzasztják a Tisza vizszinét és ezt a duzzasztást tovább is képesek fokozni, úgy nincs az a Felső-Tiszáról származó tető­zés, amely meg ne lassulna és képes volna tovább jutni az oko­zó mellékfolyó betorkolási szelvényénél mindaddig, amig a duz­zasztó hatás fennáll. Ha viszont az emiitett mellékfolyók ár­hulláma végetér és a Tiszával egyesült folyószakaszukon a viz­állás apadóvá válik, rövid időn belül a Tisza felső szakaszai­ra is ráterjed az apadás,és ez a tény általános tetőzés előidé­zője a Tiszán. Az ilyen tetőzés olykor az árhullám kettészaka­dásával is együtt járhat. 67

Next

/
Thumbnails
Contents