A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

-3. A FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK ÉRTÉKELÉSE A Rába vízrendszerének árvízvédelmi fejlesztésénél, a vonalmenti szemlélet helyett, feltétlenül térben és időben gazdaságos megoldásokat kell választani. Döntési és megvalósítási szempontból védtöltések előírásszerű megerősítése kézenfekvő megoldásnak tűnik. A tervezési előírások egyszerűen megfogalmazhatók, a munkák területi igénye csekély, a megvalósitá^s folyamán idegen érdekek sérelme nem merül fel. A kiviteli munka egyszerű technológiával jól szervezhető, a pénzügyi lehetőségek figyelembevételével tetszőlegesen szakaszolható. A munkálatok átadása után, a védvonalak mentén elméletileg egységes biztonságú töltések biztosítják az érintett térség védelmét. Amennyiben a töltéserősítéshez csatlakozva különösen a Ragyogó-Sárvár közötti szakaszon re Üezzük a hullámtereket is, a fslsö szakasz árvizvédelmi biztonsága egy bizonyos időszakban tovább javul. Térségi szemléletben vizsgálva a védelmi biztonság kérdését, figyelembevéve a hosszútávon várható hidrológiai változásokat, az egyoldalú töltéserősitések több kérdésben nem jelentőnek végleges és biztonságos megoldást. Hivatkozással a korábban részletesen kifejtett tényezőkre leszögezhető, hogy a Sárvár-Győr közötti szakasz töltéseinek erősitése önmagában csak mintegy 15-20 éves távlatban oldaja meg a térség árvizvédelmi kérdését. Nagyobb időszakban várhatóan a jelenleg Ragyogó felstt jelentkező nehézségek eltolódnak a Győr város és iparvidéket közvetlenül veszélyeztető térségbe, ahol a lokalizációs nehézségek miatt, csak a védtöltések újabb, jelenleg nem számitható mértékű emelése válhat szükségessé. Az elmondottak miatt, távlatban feltétlenül a késleltetett levonuláson alapuló tározásos árvizszint-csökkentés jelenti a legbiztonságosabb megoldást. A lezúduló viztömeget 266