A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)
Csongrádi Korné l 1970-ben a nagy árviz alkalmával történt hullámzás csillapitó mérései bizonyítják, hogy a cserjeállomány hullámtörő hatása nagyobb, mint a botolt füzeseké. 1967-ben Mayer Györg y. 1973-ban Kádár Zoltá n. 1974-ben Jolánkai Gyul a. 1978-ban Tavas Gyul a a botolófüzként kezelt véderdők helyett a földig ágas füzesek kialakitását javasolták. Az emiitett szerzők cserjével foglalkozó müvei adták a gondolatot, hogy a jelenlegi véderdő-szerkezetet változtassuk meg ugy, hogy - a szálerdőként kezelt szél- és jogfogó nyárfa-sáv megtartása mellett - a botoló füzesek helyett földig ágas cserjesávot alakitsunk ki, amelynek tereprendezés utáni telepítése, ápolása és letermelése teljesen gépesíthető. A cserjének véderdőként! alkalmazását megerősítette a Tisza partjai mentén természetes módon nőtt, folyamszabályozási célokra használt 4 - 5 m magasságú füztelepek megfigyelése is. A tapasztalat azt mutatta, hogy e többnyire fehér és kenderfűzből álló füztelepek - Tisza menti elnevezéssel "suhások" - a többhetes vízborítást is igen jól tűrik. A füztelepeket 3-5 évenként folyamszabályozási célokra letermelik, tarra vágják. A tarra vágás után a füztelepek igen jól sarjazó képességűek. A sarjadékok gyorsan növekednek. A Tiszán gyakran előfordul, hogy a kiáradt viz megfagyva 10-25 cm vastagságú jégréteget képez, amibe a fák belefagynak. Az apadáskor a jégtömeg súlyánál fogva még a 10 cm átmérőjű fát is letöri, mig a suhások a jeget megtartják és igy nem károsodnak. Védekezéskor észlelt tapasztalat, hogy az árvizszint emelkedésével a viz a terepen lévő törmeléket felemeli. A suhásokban e törmelék az ágakban felakad, Tisza menti nyelven szólva 156
