A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

elveszítették hatékonyságukat és helyettük uj megoldást kell keresni. Olyat, amely í>em műszakilag, sem gazdaságilag nem tud kevesebbet az előzőnél. A cél, hogy olyan véderdő tipus alakuljon ki, amely - minimális munkaerő-felhasználásával is védőképes, - termelékenyen, gépesitett módon telepithető, ápolható és leterraelhető, - a gépesitése a vizügyi ágazatban alkalmazott gépek felhasználásával oldható meg, nem igényelve nagy gépberuházást . 4«1* Cserje ("suhás") típusu véderdő A hullámverés csillapítása érdekében telepitett véderdőkkel foglalkozók közül először Paleocap

a hivta fel a figyelmet a cserjékre: 1846-ban "Vélemény a Tisza-völgy rendezéséről" cimü müvében irja: "Annál szükségesebb lesz ... hogy bokor csemetét ültessenek, amelyek oly magasak legyenek, hogy a vizből kiérjenek." 1880-ban Va

das Jen

ő erdőtanácsos "Árvízvédelmi füzesek telepítése és müvelése 1

1 cimü müvében megállapítja, hogy "az időszakos botolásnál hatékonyabb a földig ágasan kialakitott füzes.» L.Benes - H.Weitnitsck

e "Tájrendezés" cimü munkájában megemlíti, hogy "A gát és düne közötti számos növényből összetett, sürü cserjés elasztikus biológiai hullámtörő tömegek, a hullámenergiával szemben hatékonyabbak, mint a tömör építmények. Ihrig Déne

s a "Gátvédelem"-mel kapcsolatos 1963» évi tanulmányában a következőket irja: "Lehetséges, hogy a vizsgálat a csonkolt fűzfák nevelését a minimumra szoritani, esetleg helyette, ahol a gát előterének magassága ezt lehetővé teszi rőzsetermést adó gátmagasságig érő füzsövényt telepíteni és a felszabadult területet haszonfával beültetni engedi.* 155