A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

1. A VIZSGÁLAT CÉLJA Az utóbbi időkben a magyar folyókon igen magaa árhullámok vonultak le, amelyek többször megközelítették, sőt esetenként jelentősen tul is haladták a korábban észlelt legmagasabb árvízszinteket. Emiatt felvetődött az a kérdés, vajon a jelenség kedvezőtlen körülmények véletlen-jellegü halmozódásával magyarázható-e, vagy bizonyos, egy irányban ható tendenciák érvényre jutására vezethető vissza. Erre a kérdésre a vízgyűjtőterületen bekövetkezett változások és azok hatásának fizikai alapokon nyugvó vizsgálatával lehet viszonylag szabatos választ adni. Az árvizet kiváltó közvetlen tényező a csapadék. A lehulló csapadékból keletkező árhullám alakulását a vizgyüjtő felszini lefolyási-, összegyülekezési viszonyait és levonulási folyamatait befolyásoló területi és mederadottságok határozzák meg. Ezek azok a tényezők, amelyek változásairól kell tájékozottnak lennünk ahhoz, hogy az előzőekben emiitett, fizikai alapokon nyugvó vizsgálatokat elvégezhessük. Az ilyen jellegű vizsgálatoknak azonban a szükséges alapadatok hiányában általában igen nagy akadályai vannak, s ezért a probléma megoldására egyéb lehetőségeket is keresni kell. Ennék kapcsán abból indulhatunk ki, hogy az árhullámok levomulását befolyásoló tényezők egyértelműen meghatározzák az egyes vizmérceállomásokon jelentkező árhullámképeket. így azok tényleges hatására legmegbízhatóbban magukból a közvetlenül észlelt adatokból következtethetünk. Ezeket azonban jelentős véletlen-jellegü ingadozások terhelik, amelyek hatását lényegesen csökkenthetjük akkor, ha az észlelt értékek alakulása helyett a várható értékben bekövetkező változásokat vizsgáljuk. Ezért került kidolgozásra a sorozatos statisztikai hipotézis vizsgálatra épülő várható érték analízis. Ennek lényege az, hogy az eljárás az észlelési időszakot a lehető legnagyobb számú olyan részidőszakra bontja, lo4