A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Vízépítés (Debrecen, 1982. június 23-25.)

Péter Gábor: Üzemi vízgazdálkodás értékelésének fejlődése, fontosabb mutatók és azok hasznosítása hazánkban

Különösen értékes felvilágosítást nyújt elsősorban as ipari vizkéssletek igénybevételét illetően. A harmadik mutatószám a vizeihasználás /vízveszteség/ frissvízre vonatkoztatott százaléka a ,amely rámutat, hogy az igénybevett frissvízből hány jí-ot használt el az üzem. /C/ A mutató hasznos tájékoztatást ad ugyanakkor arról, hogy az ipar, az igénybevett frissvizmennyiség hány százalékával csök kenti a frissvizkészletet. Hasznos információt nyújtanak az arány szánok mozgásai az egye ci és összehasonlító vizsgálat során is. Például j- értéknél megállapítható, hogy annak növekedése csak akkor kedvező, ha a frissvizhasznílat mennyisége csökken. Ezt a tendenciát a viz takarékossági tényező mozgása fejezi lei. Ha az értéke az 1-hez közeledik, ebből a viz nagyobb mértékű ujrahasználatának növekedésére és egyben a frissviz igény csökkentésére következtethetünk. A tényező a vizelhasználás a teljes termelési vizigéiiyre vonatkoztatott arányának növekedését jelzi. Ebből következik, hogy egy adott ipari üzem el ben akkor működik a maximális vizkihasználtsággal, ha kevés a frissviz—igénye, ehhez viszonyítva nagy a vizelhassnálása. Ugyanakkor a használt vi z-ki bocsátása minimális és nagyobb a vizujrahasználata, továbbá a teljes vízigénye változatlan, vr növekedik a termeléssel arányosan. A gyakorlatban ez a kérdés bonyolultabb és összetettebb. Például a gyártástechnológia változásakor egyes számértékek ugrásszerűen megváltozhatnak és ilyen esetben ismét "rá kell állni" a vízgazdálkodási optimumra. Hasonlóan bonyolitja a helyzetet a termékszerkezet, illetve a termelésszerkezet változása vagy más üzemi beavatkozás. 1,1 vei a mutatók dimenzió nélküli arányszámok, ezeken keresztül az ipari üzem vízgazdálkodása könnyebben Ítélhető mog, mert bizonyos mértékig független a tényleges naturális érté-