A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Vízépítés (Debrecen, 1982. június 23-25.)

Hrehuss György–Lőrinc Andrásné–Kaba Miklós: A Kvassay zsilip felújítása almazott alaptest megerősítés

A ICVASSAY ZSILIP FELÚJÍTÁSA Hrehuss György Lőrinc Andrásné Kontra Miklós Közópdunavölgyi Vizügyi Igazgatóság Az elmúlt század elején a Duna Pest alatt a Csepel szigetet körülölelve a két Dunaágban, a Promontoriban és a Soroksáriban folyt, A Soroksári Dunaágon a teljes vízhozamnak közel egyharmada folyt le. Egyik Dunaág som volt főágnak tekinthető. A Pest alatti zátonyos meder több izben okozott a városban jeges árvizet, a szarmata mészkő rétegfejeiből és homokpadokból álló zátonyokon való jégtorlaszképződéssel, melyek a vízszintet nagymértékben megemelték. Ezek közül is legjelentősebb volt az 1838-as pesti jeges árviz, amely mind emberéletben, mind anyagiakban komoly károkat okozott. A jeges árvizet követően megindult folyamszabályozási munkák során főágnak a Promontori Dunaágat választották, a Soroksári Dunaágat l871-73-ban a gubacsi gáttal lezárták. A lezárás a vízparti lakosságot súlyosan érintette, melyen a gátba később beépitett tápzsilip sem enyhített. A vizhozatn-és vizszintcsökkentés a korábban hajózható halászparadicsomot feliszapolta, elmocsarasitotta, hajózhatatlan, egészségtelen mederszakasszá változtatta. Ez az állapot tarthatatlanná vált ós az 19£>í».évi XIV. törvénycikk annak megszüntetéséről intézkedett. Ennek nyomán a Soroksári Dunaág hajózhatóvá tétele érdekében épültek meg a torkolati müvek; a Duna 1642 fkm-ében a Kvassay zsilip, az 1586 fkm felett a Tassi zsilip, moly utóbbiból az 1956-os -ia -