A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése VI. kötet, Balneológia – Balneotechnika (Pécs, 1981. július 1-2.)
DR. CSONTAI ÁGOSTONNÉ: A fürdők gazdasági kérdéseit befolyásoló településhálózati tényezők
A KURDOK GAZDASÁGI KÉRDÉSEIT BEFOLYÁSOLÓ TELEPÍJLÉSHALÓZ ATI TÉNYEZŐK dr. Csontai Ágostonná Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Budapest Ma már az egyes fürdők látogatottsága olyan fokot ért el, hogy a további használat és fejlesztés nem nélkülözheti a fürdő és ennek közvetlen hátterét képező településre vonatkozó egységes koncepció kialakitását. Ennek hiánya a fürdők üzemeltetésének gazdaságosságára visszahat. A probléma ugyan később, a fejlesztés után jelentkezik, de akkor már egy visszafordíthatatlan folyamatot indított el. Több ágazati szakterület hosszú távú fejlesztési elképzelésének ütköztetése és összehangolása alapján fogalmazható meg a koncepció a részletes rendezési terv formájában. Realitásának fokmérője, hogy mind a település, mind a fürdő vagy fürdőtelep együttes érdekeit képes-e szolgálni. A koncepció olyan területrendezés fokozatos megvalósítását javasolhatja, amely lehetővé teszi intézmények, létesítmények elhelyezését a fürdő környezetében, hogy az üdülési rekreációs igényeket együttesen a fürdőtelepi létesítményekkel biztosítsák, s ezáltal a fürdők üzemeltetésének gazdaságosságát fokozzák 1. A fürdőfejlesztést szabályozó irányzatok A 26/1966. EUM-OVF számú utasitás első ízben fogalmazta meg a közfürdők terhelhetőségét a vízfelület, a vizcserét biztosító vízmennyiség, az öszszes vetkezőhely és a pihenést szolgáló zöld- /egyéb beépítetlen/ felüle-r tek függvényében. Ezen előirt összhangot a 70-es évek rohamos üdülési igényfelfutása veszélyeztette, sőt felborította. A megengedettnél jóval nagyobb túlterhelés következett be több helyen, s általánosságban ez jellemzővé vált a nyári időszakban. A kialakult közegészségügyi helyzet, kikényszeritette a közfürdők egyidejű befogadóképességét felülvizsgáló 50.935/1979. /EUK. 14./ EüM és 22927/1979. /V.É. 11./ OVH számú együttes irányelv megfogalmazását. Ezek szerint egyidejű túlterhelés maximálisan 10?í-os lehet, s ahol a minimális folyamatos, illetve a szükséges gyakoriságú teljes vizcserét biztosító vizmennyiség nincs meg, korlátozni kell a fürdőlétszámot. E létszámkorlátozáshoz - végső soron fürdők bezárásához - kapcsolódnak mindazon gondok, amelyek reális és hatékony feltételei fürdőfejlesztés és településfejlesztés egységes koncepciójának keretei között teremthetők meg. 32
