A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Regionális vízellátás, víztisztítás (Pécs, 1981. július 1-2.)
GYIMESI BÉLA–KALÁCSKA ISTVÁN: A Dunakanyar regionális partiszűrésű vízbázisainak üzemelési és fejlesztési problémái
A nitrát tisztitása ma még gyakorlatilag megoldhatatlan. így csupán a védterületek fokozott védelmével, végső esetben az egyes kutak, vagy kútsorok leállításával lehet ellene védekezni. Sajnos a partiszürésű kutak üzemelésénél a nitrát-nitrit veszély egyre fokozódik, mert a vizbázisokat szinte körbefogják a települések, az üdülők. A védekezés arra kényszeriti a vizművek üzemelőit, hogy miután az elháritásra irányuló államigazgatási intézkedések nem elég hatásosak, igy saját-erős pénzügyi eszközökkel (résfalazás, övárok, elszívó kutak stb. épitésével) védjék a műveket, illetve azok vízminőségét. AMMÓNI A SZENNYEZÉS a partiszürésű kút rendszerek sajátos velejárója. A partmenti talajban és a folyóvizben egyaránt megtalálható. A DUNA ammónium ion koncentrációja fokozatosan emelkedik. Amig pl. egy évtizeddel ezelőtt 0,0 0,4 mg/liter volt, ez az érték, ugy jelenleg már. 0,8 mg/liter is előfordul. Feldúsulása az élővizekben és a talajban is a téli hónapokban jelentős. A talajvízben feldúsuló ammónia anaerob bomlási folyamatok eredménye. Az ivóviz minőségét tekintve már a határérték alatti ammónia tartalom is zavaró lehet, mert pl. klórozás hatására a keletkező monoklóramin a fertőtlenítő hatást lerontja. Ezért többlét klór adagolása indokolt. A di- és triklóramin viszont iz- ós szaghatása miatt okozhat panaszokat. Az ammónia elleni védekezés a partiszürésű vizművek egyik legnagyobb gondja, melyet csökkenteni vagy megszüntetni gyakorlatilag igen nehéz. VAS-MANGÁ N tartalom a partiszürésű vizek legjellemzőbb szennyezés fajtója. Igaz, hogy a határértékek átlépése közvetlen közegészségügyi ártalmat nem jelent, a vezetékben kicsapódó vas-mangán-iszap üzemelési szempontból mégis kétségessé teszi annak huzamosabb ideig való megtűrését. A vezeték keresztmetszetének leszűkülésén túlmenően a vas-mangán lerakódások a viz klóremésztő képességet is megnövelik és másodlagos szennyezésként, baktérium-telepek kialakulását is okozhatják. A vas-mangán tartalom minden esetben kapcsolatban van a 'mederfenék és szűrőkavics iszaptartalmóval. A meder fokozatos iszapolódása túlnyomórészt a folyószabályozás számlájára irható (kotrások, szabályozó-müvek, stb.). Az anaerob jellegű iszapban termelődő széndioxid a viz pH értékét a savas tartomány felé eltolja, igy a talajban mindég jelenlévő vas-mangán ásványok kioldódnak /2/ (redox reakció). Miután a folyó szervesanyag tartalmának lebontása oxigénelvonást és széndioxid dusulást eredményez, igy a szerves anyagokkal terhelt iszapos folyószakaszok mentén mindig számolni kell a vas-mangántartalom megnövekedésével. Ebből a megfontolásból következik, hogy vas-mangán mentes partiszűrésű ivóvizre általában a kevésbé szennyezett és áramlástechnikailag kedvező, u.n. mosott partok mentén számi that unk . A jó viztermelő telepeink ilyen partok mentén találhatók. A vas-mangántalanitás üzemi méretekben megoldott. A beruházás költsége és az üzemelés energia-igényessége miatt azonban csak akkor folyamodnánk ehhez az 73
