A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Regionális vízellátás, víztisztítás (Pécs, 1981. július 1-2.)

GYIMESI BÉLA–KALÁCSKA ISTVÁN: A Dunakanyar regionális partiszűrésű vízbázisainak üzemelési és fejlesztési problémái

Bizonyos mórtékben ez a hatás Jelentkezik a csáposkutak 40 fm hosszú csápjainál is, amikor a szivott oldalon erősen megnövekedett sebesség a depressziós tölcsér tövénél káros kolmatációs hatást eredményez, mely azután lassan végigvonul az egész csáp mentén. DUNA-i partiszürésü viszonyok között a kutak elöregedése 10 - 15 éven belül válik érezhetővé. Kedvező körülmények között azonban (ideális rétegviszonyok, túlszivásmentes üzemelés) a kutak élettartama 20 - 30, 6Őt még ennél is több évre tehető. Melléfúrásokkal általában a vizbázis szinten tartható. Ujabban eredményesen alkalmazzák a nagy viznyomással történő szűrő-tisztitá9t is e kutaknál. A kutak üzemelésének további gondjaként vetődik fel a DUNA vizszintingadozásaiból eredő vizhozamingadozás zavaró hatása, mely gyakran éppen akkor a legkedvezőtlenebb, amikor a vízigény növekedése miatt a termelés fokozása volna a követelmény. Ezeket a tározóterek megnövelésével, csúcsvizművek beállitásával, időszakos ipari vizigényszabályozással, végső esetben hatósági vizkorlátozó intézkedésekkel tudjuk csak kivédeni. Ezért is indokolt a vizszerzések beruházásainál egy bizonyos fokú előretartásra törekedni. Előfordul, hogy pl. épülő célcsoportos beruházást vizellátási kényszerből provizórikusan beüzemelünk, vállalva az ezzel járó összes üzemelési nehézséget. Amig a lakosság részéről nagyfokú türelmetlenség és meg nem értés tapasztalható, addig rendkivül pozitiv, hogy főleg közegészségügyi hatóságaink megértik erőfeszitéseinket és segitik elháritani a vizellátás terén mutatkozó zavarainkat. A REGIONÁLIS PARTISZŰRÉSŰ VIZSZERZÉS mennyiségi problematikájának elemzése után rátérhetünk az üzemelés VÍZMINŐSÉGI gond.jaira

. Amint az eddigiekből látható volt, a vizművek üzemeltetőit az ellátás mennyiségi oldala nagy mértékben érinti. A vizhiány elleni küzdelem jelentős feladatot jelent, melynél a lakossági Jelzés azonnal belép, amint a csapon akár csak néhány órára is a vízellátásban folytonossági hiány keletkezik. Tény az, hogy amig a viz minőségére csak a vizet ivók kisebb száma panaszkodik, addig a panaszok nagy része abból fakad, hogy például hét végén nem tudott a fogyasztó zuhanyozni, vagy éppen kertet locsolni. De beszélhetnénk az ipari vizet használók hihetetlenül nagy ivóvizminőségű vízfogyasztásairól, melyeknél egy

Tegy vízhiányból eredő termelés-kiesés esetleg jelentős valutáris károk előidézője lehet. Ha meggondoljuk, hogy a megtermelt napi 100 ezer m

3 nagyságrendű (a FŐVÁROSI VIZMÜ-nél napi egymillió m

3) vizfogyasztásnak csupán töredéke kerül ivás vagy főzés útján emberi fogyasztásra, úgy világosan látszik az az óriási luxus, mely az ivóvizminőségű követelmény mögött húzódik. Mindezek a már régen ismert, de mindezideig még nem korrigált tények újból és sürgető-' en vetik fel a vizigényszabályozás szükségességét. A közműves vezetéki viznek tehát ihatónak kell lenni, hiszen bármikor, bárkinek a szervezetébe Juthat. Azt, hogy az ivóviz a legfontosabb élelmiszer, bizonyítani szük71