A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

Az előzőekben tárgyalt 3 apró emlősfaj a Tisza gátjain kontinuusan él. Az ürge csak egyes szakaszokon kis telepeket alkotva. Kotorékja eltér az alföldi lakójáratok rendszerétől. Itt a gáton a korinában nyilik és merőlegesen a mélybe húzódik 1-1,8 méterig. A gömbölyű, szénával bélelt fészkek mellett egy raktár-helyiség is van rendszerint. Az egyik fészekből vakjárat vezet a rézsű felszíne felé. Ugyanebben a vonalban a rézsű felszinéről befelé is van egy vak járat, de a kettő nincs összenyitva. Valószínűleg a biztonsági kijárat szerepét tölti be. Az ürge járatáfca hig gipsztejet préselve szépen megkapjuk feltárás után a járatrendszer belső rajzolatát. E járatoknak káros szerepe abban van, hogy levezetik a gát testébe a felülről jövő csapadékvizet /tartós esőzésnél/. Veszélyt rejt magában az is, hogy a járatok a mélyben elérik e töltés építésétől meglévő, vagy esetleg időközben keletkezett repedéseket, ülepedés! egyenetlenségeket és más inhomogenitásokat. A gáton vízzel való kiöntésük nem engedélyezhető, mivel a bekerülő nagymennyiségű viz talajegyenetlenségeket hoz létre, amellyel csak növeljük a veszélyt. A vándorpatkány járatépitő tevékenysége a Tisza-gáton ugyancsak lokálisan fordul elő /5/. A Szeged boszorkányszigeti területen 1967* év folyamán az Országos Vizügyi Főigazgatóság felkérésére részletes csapdázási és feltárási munkálatokat végeztem a súlyosan megrongált védvonalon. Egy-egy kotorék 2-3 négyzetméter alapterületen is szétágazik, és 2-2,5 m hosszan futnak a töltéstestben. A gát felszínétől járataik 1,2-1,4 m_nél mélyebbre csak kivételes esetben hatolnak. A járatrendszerek között 25 cm-es átmérőjű lakóüregek találhatók. Kisköre térségében feltárt járatrendszerekben régi járatokat és fészkeket tömitetten találtam. Szeged és Kisköre térségében több éves vándorpatkány telepeknél a biokorrózió mértékét igen nagyfokúnak már-már bioerroziónak nevezhetjük. A patkányjáratok átlagos átmérője 5

t5 cm. A róka kotoréképitő tevékenysége nagymértékben kötődik az árvízvédelmi rozsérakásokhoz. 63.240-es szegvári töltésszelvénynél a súlymostói gátőrjárásnál egymás közelében 4-5 nagyméretű és nagykiterjedésű rókakotorékot tártunk fel 1981. márciusában. Egyes esetekben ,a rókakotorék több köbméter föld hiányát jelenti a gát testében. A felsorolt 6 emlős járatairól* kotorékairól a feltárások során sok száz fotódokumentáció és rajz készülj amelyek itt a szabott terjedelem és más technikai okok miatt nem közölhetők. A biokorróziós tevékenység árvízvédekezéskor váratlan eseményeket okozhat. VizfeftőTések alkalmával - az emlősjáratokban - sikerrel alkalmaztam a Szilvássy Zoltán és Vágás István hőmérős módszerét, amely segítségével /a folyótfiz hőmérséklete és a feltörő viz hőmérsékleti értékei alapján/ megállapítható, hogy a vizfeltörés a folyó vize vagy talajvíz következtében állt elő. LSfíPfíDÉU MENTETT OLDAL SiívdRbdri £jörbe tok ér ín-íkoU Az ábrán az emlősök biokorróziójának hatása látszik a szivárgási görbére és a buzgárképződésre ./M,K,8/. Gr 62