A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

A fentiekben röviden vázolt emlős biokorrózió kárositó hatása miatt a töltéstest vizzel szemben tanúsított elcsúszási és kiborulási biztonság mértékének számbavételénél, valamint 3 szivárgási görbe /úthossz/ számításánál gyakorlatilag figyelmen kivül kell hagyni a sértett talajréteget. A töltésláb környezetének fokozottabb mértékű biokorro'ziója a fentieken túlmenően arra is vezethet, hogy a szivárgási vizszintvonal már III. fokozatú árvízvédelmi készültséghez tartozó vízszinteknél ÍG kimetsződhet a töltés valóban dolgozó szelvényéből, ^z emlősök által a mentett oldali rézsűben a hullámtér irányéba mélyitett járatok rendszere a buzgárosodáson kivül még azt a veszélyt is hordja magában, hogy a töltés megépítésétől meglévő, vagy időközben keletkező rejtett repedések,folytonossági hiányok, űlepedési egyenetlenségek és más inhomogenitások hatását az emlősjáratok a váratlan katasztrófa mértékéig felfokozhatják. Fenti megállapításokat az alábbi számszerű értékeléssel egészíthetjük ki: /5/ Az árvizvédelmi töltés dolgozó szelvénye mintegy 8 m

2-el,azaz az átlagosan 4-4- m

2 felületű szelvény kereken 20 %-val csökken. Ez a körülmény az elcsúszási és kiborulási biztonságnak ugyancsak hasonló mérvű csökkenésével jár. Másodsorban a szivárgási vizszintvonal töltéstestből kimetsződésének veszélye fokozódik, ha az eddigi legnagyobb vizszint-körüli, vagy ha az annál magasabb tiszai vízállásokat tekintjük. /Melyeknek visszatartására az árvizvédelmi töltés szintén hivatott./ A szivárgási úthossz az eddigi LNV - t meghaladó vizállá_ soknál akár 50 %-ig is lecsökkenhet, tekintve, hogy az ilyen veszélyes magasságú árvizeknél a kialakuló szivárgási vizszintvonal metszheti a töltéskorona mentett oldali szélét a biokorróziós sáv alatti sáv mélyégét, ameddig a járatok nagy része elhatolt. Ezen lehetőség bekövetkezése egyébként hidraulikailag azzal is egyenértékűnek tekinthető, mintha árviz idején a töltéstestben - esetünkben az emlősjáratok határán - szivókutak sora, szivott galéria működnek, leszállítva a szivárgási vizszintvonal görbéjét, súlyosan fokozva ezáltal a talaj elsodródás hatását. E

z azért is állitható, mert a kiűregelt emlősjáratokban a viz elvezetődése a szivárgás folyamatához képest szinte akadálytalan lehet. Véleményem szerint e konkrét esetben /5/ a járatok következtében kedvezőtlen esetben 0,2 hidraulikus radiens is előállhat a töltéskoronát megközelitő árvizszint és a fertőzött rétegekkel meggyengített dolgozó töltésszelvény széle között. Amennyiben a töltéstest területéu a szivárgási tényezőt átlagosan 10~^ m/s értékre becsüljük, és a számitásba veendő hézagtérfogatot 0,2-re, úgy a hidraulikus gradiens fentebb megállapitott értékére figyelemmel nagyságrendileg 10 ' tizedmiliméter másodpercenkénti sebességekre számithatunk a viz átszivárgása folyamán. Ilyen értékek pedig feltétlen veszélyesnek tekinthetők, mert a legkisebb inhomogenitás esetén is kimosást előidéző sebességekhez vezethetnek. Ugyancsak súlyos következményekkel járhat, hogy a hidraulikus gradiens 0,2 értékével kapcsolatos hatásokon kivül a piezometrikus nyomásvonal a megrövidült és a töltés testében rejtetten meglévő, egyébként ugyan veszélytelen, de az emlősök járatai miatt jelentőségükben megnövelt inhomogenitások útján a töltéstest mentett oldali rézsűje fölé kerül és azt a töltésláb esetében akár 2 m magassággal is meghaladhatja. Az előzőekben vázolt mértékű viznyomást a fellazított és biokorrodált töltés önsúlyával nyilvánvalóan ellensúlyozni képtelen, tehát a töltéstest ezúton való tönkremenetele fokozott mértékű. Javaslatként röviden felsorolhatók: A gáton árvizvédelmi rőzsekazlak tárolása nem kivánatos. Figyelemmel kell lennünk a gátmenti mentett oldal vegetációjának minőségére. /Nádas=rókakotorék/. A kémiai vegyszeres emlősirtással szemben a biologiai védekezést alkalmazzuk. A gátőrök és árvizvédelmi szakemberek munkájának segítésére egy, a biokorrózióról készült kis tájékoztató füzet kiadásával /a nagy-