A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

jelezhető. A rendelkezésre álló adatbázis hiányossága miatt a vizerőmü üzemcsucsból eredő hullámait az alkalmazott egyszerű séma nem képes követni. Itt csak nagyobb gyakoriságú adatlekérdezéssel, vagy a mesterséges hullámok alakulásában lévő szabályos ismétlődések kimutatását lehetővé tevő, feltétlenül nagyobb számitógépi kapacitást igénylő módszer alkalmazásával lehet tovább lépni. 2. Az árhullám transzformáció módszere A mederbeli levonulási viszonyok jellemezhetők egymáshoz kapcsolódó mederszakaszok sorozatával, amely sorozaton belül minden szakasz egy lineáris tározóból és egy olyan csatornából áll, amelyben árhullám transzformáció nem következik be, csak a levonulási idő (eltolódás! idő) jellemzi. Az árhullámkép áthelyezés (flood routing) elsőként kidolgozott módszere az un.

Muskingum modell, amely a folytonossági egyenlet d W = q - Q (1) d t az adott szakaszon tárolt vízmennyiség (w), a hozzáfolyás (q) és az elfolyó (Q) vízhozamok kapcsolatát leiró összefüggés együttes megoldásán alapul. W = HT 1 [x q + (1 - x) Q] (2) ahol: ^ és x - paraméterek Ezen egyenletek megoldása azon feltételezés mellett, hogy a hozzáfolyás értéke a kezdeti időpillanatban q(t)f 0, a következő alakban irható fel: xq(o) t

(. v

\ x 1 t iL- ^ Q(t) = e 1

U x

) q(t) + 7 Je l

(1_x

) q(TT)dT(3) 1 - x 1 - x X(l-x) o Az árhullámtranszformáció egyszerű módszere még a Nash-féle kaszkád modell, amelyet tőle függetlenül Kalinyin és Miljukov is kidolgozott. A Kalinyin-Miljukov módszerben a vizhozamok meghatározása az alábbi egyenlet megoldásához vezethető vissza. d Q 1 = — (q - Q) (4) d t 17 amely megoldás a konvoluciós (Duhamel) integrál t Q (t) = J q (t-T) P ( V) dT (5) o i / i ' hatás függvény mellett n-1 irható fel 1 t / t \ " A qf7 Q (t) = J — e 1 q(tTT)dT7 (7) ^ (n-1)! o \V 33