A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)
állit ja elő a fajlagos vízhozamok hatványfüggvényeit. Salamii) P. bolvizi kutatásában egyesültek a csapadéktörvényszcrüsóftelc a lefolyásl tényez» változ ásainak tgrvényszerüséreive l. A függvények megalkotásán túlmenő, eg ißen lénye1 « gesek azok az általa bevezetett számitási fogások és segédletek is, amelyek nemcsak a módszer gyakorlati alkalmazását tették lehetővé, hanem más, egyéb módszerek alkalmazását is elősegítették. Történetileg a mezőgazdasáe átalakulása, a korszerű nagyüzemi termelési kialakulása a vízrendezéssel - és elsősorban a belvízrendezéssel szemben - új igénynyel lépett fel. A vízgazdálkodási elvek kialakulása, azaz nem csupán a teljes vízelvezetés, hanem az igény szerinti vízvisszatartás új "statikus" szemléletet vetett fel: a vizháztartási egyenletek felírásának szükségességét. Kialakult az a helyes szemlélet, hogy az érkező csapadékvizeket lehetőség szerint hasznosítani kell ós csak a nem hasznosítható, un, "káros" vizeket kell elvezetni, Salamin P, megállapítása, miszerint a belvízkárok fő oka nem a levezető müvek elégtelenségében, hanem magán a területen, annak talajaiban keresendő, a komplex vízgazdálkodás szemléletű vízrendezés felé mutatott, A vízgazdálkodási elvek jelentkezése, majd a gazdaságossági-hatékonysági kérdések összefonódása a sikvidéki vízrendezés hidrológiájával háttérbe szorította az alfa lefolyásl tényezővel kapcsolatos kutatásokat, sőt bizonyos értelemben inog is szüntette. Az 1950-es évek sikvidéki vízrendezési fejlesztéseknél már felmerült az a kérdés, hogy mekkora mértékben érdemes a belvízrendezés fejlesztésével foglalkozni? Egyrészről előtérbe került a mezőgazdasági termelés ós hidrológiai jelenségek közötti kapcsolatok feltárásának igénye, másrészről az időközben megjelenő nagy öntözési létesítmények /pl. Tiszalöki öntözőrendszer/ hatásának vizsgálata, Kienitz Gábo r által javasolt, majd több tervező intézmény által alkalmazott gazdaságossági módszer "dinamikus" szemléletű, vizháztartási egyenletszerüen állapítja meg naponta a keletkező belvízmennyiségből a különféle kiépítési rendszerek esetén levezetett, valamint a területen tározódé vízmennyiségeket, Az un, "tűrési idődnek, illetve az un, "tározásos" eljárásnak lényoges szerepe volt a belvízrendszerek gazdaságos kiépítésében ós az un, "dinamikus" szemlélet fenntartásában, de a lefolyás! tényezőt illetően lényeges minőségi változást nem hozott, A komplex vízgazdálkodás részét képező belvízrendezés hidrológiai vizsgálataival - történeti áttekintésünkben - napjainkig jutottunk, A mezőgazdasági vízgazdálkodáson belül a mai szemléletű vízrendezés a növények számára optimális nedvessógviszonyok biztosítása és egyben a káros vízmennyiség károkozás nélküli elvezetése, 2* X y- alfa lofolv ási tényező a mai vízrendezési tervezésben A hidrológiailag feltáratlan kisvizgyüjtők vízelvezető rendszerének méretezéséhez szükséges kiépítési vizhozamok meghatározására a tervezőnek hegy- és dombvidéki vízrendezés Vizügyi Műszaki Segédlet /VMS 113-79, 671 3,3,1,3 pont/ és a Síkvidéki Vízrendezés Vízgyűjtők rendezésének tervezése, tervezett Műszaki 137