A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Hidrogeológia (Pécs, 1981. július 1-2.)
MEGYERI MIHÁLY–TÓTH BÉLA–VARGA PÉTER: A geofizika és a hidrodinamika alkalmazása a rezervoársajátságok meghatározásában
A kisérleti mérések igazolták a pulzációs interferenciavizsgálatok alkalmazhatóságát; 13 kutpáron eltérő időben és eltérő zavarkeltési körülmények között végzett vizsgálat a meghatározott rétegparaméterek reprodukálhatóságát igazolta. A pulzációs vizsgálatok elméleti leirását Brigham [1] adta a vizsgálatok tervezéséhez és kivitelezéséhez. A pulzációs vizsgálatok lényege, hogy a nyomás egy lezárt kútban reagál egy másik kútban létrehozott pulzálásos termelésre, vagy benyomásra. A reakció nagysága és ideje az áramlási •ütemtől, a réteg áteresztőképességétől, porozitásától és vastagságától, valamint a két kut közötti folyadék kompresszibilitásától és viszkozitásától függ. Az inhomogenitások, a telep geometriája szintén befolyásolják a reagáló kut nyomásváltozását, de ismertetésünkben ezekkel a hatásokkal nem foglalkozunk. A nyomásváltozást leiró összefüggések a diffuzivitás egyenletének radiális megoldásai. Brigham /1/ általánosított modellje alapján általában a pulzáló kut az r távolságban levő megfigyelőkut talpnyomását a következő formában adja meg: n-1 -D/T,S,r/ p /t/ = £ /-1/ qA/T,B/Ei F i=0 t-iAt Ahol: A, D - matematikailag ismert alakú függvények; B - teleptérfogati tényező; Ei - integrálexponenciális függvény, exponenciális integrál; 1 - termelési állapotok sorszáma; n a t időt megelőzően létrehozott összes termelési állapot változások; q - a zavarkeltő kut hozamváltoztatása; S=0ch - tárolási tényező; c - totális kompresszibilitás; h - rétegvastagság; <p - porozitás; ^ - transzmisszibilitás; k - áteresztőképesség; dinamikus viszkozitás; At - az egyes termelési állapotváltozások időtartama; p p/t/=p m/t/-p z/t/ - a pulzálás által okozott nyomásváltozás a megfigyelő kut talpán; P m/t/ a mérhető talpnyomás; P 2/t/ - a pulzálástól független nyomásfüggvény. Az 1. ábra egy ideális körülmények között mért nyomásváltozást mutat. A termelési és zárási időket a görbe késéssel követi, ezeket a késési időket t L Q, t L 1, t L 2 sttí. jelzi. Brigham /1/ az ábrán feltüntetett érintők alapján szerkeszthető amplitúdó és késésidő adatokból könnyen kezelhető számitási módszert ad a tárolóparaméterek, T és S értékeinek meghatározására. Ugyancsak egyszerűen használható számitási eljárást javasol a vizsgálatok tervezésére. 1,32-1— .— ! r— . —-r o <a> zca jjj ao 94
