A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)
DR. DÁVID LÁSZLÓ: A lefolyási viszonyok és a vízgyűjtőfejlesztés kölcsönhatása
Figyelembe vételére elvileg két alapvető lehetőség kinálkozik: 1) a beavatkozások teljeskörü és folyamatos, tér és időbeli, mennyiségi, minőségi és energetikai szempontokat felölelő nyilvántartása és ezek alapján a ténylegesen észlelt (a vizgyüjtőfejlődés moduláló hatására jelentkező eredő) lefolyási viszonyok megjavitása, a természetes lefolyási viszonyok elméleti "helyreállítása"; 2) a mindenkori lefolyásnak a vizgyüjtőfejlesztési folyamatban való jellemzése egy célszerűen kialakított lefolyásszabályozási mutatórendszer segítségével. Az előbbi a vizgyüjtőfejlődés alacsonyabb szintjén - a természetes állapot elhagyását követően - még lehetségesnek tűnik, de lényegében a fejlődés tendenciáival ellentétes megoldás. Az utóbbi a fejlődés tendenciáival hosszú távon is összhangban álló törekvés, ahol a lefolyásazabályozásl mutatórendsze r, a tényleges vizgyüjtőfejlődéssel összhangban a fejlődés során egyre jobban finomíthat ó. Kezdetben átfogó, erősen integrált, később egyre differenciáltabb lehet. Figyelembe véve, hogy jelenleg a hazai TVK vizgyüjtőterületegységek 30-40%-os fejlettségűek (3), de ezen belül a lefolyásszabályozás fejlettsége lényegesen alacsonyabb (10-25%), vagyis a TVK szintű (nagyságú) vízgyűjtők általában még alig hagyták el a természetes lefolyási állapotokat, a vizgyüjtőfejlődés következő 10-15 éves időszakára az aTábbi megoldás, mint első közelítés javasolható. A vízgyűjtőterület egészének figyelembevételével, képezhető a különböző befolyásoló tevékenységeket magában foglaló integrált mutatórendszer £ LSZ(t) ^ és ez hozható kapcsolatba a lefolyási elemek idősorainak különböző statisztikai jellemzőivel (pl. átlagos vízhozam, vízhozam eloszlási paraméterek, stb. ). A mutatórendszer kialakítása - a (2) összefüggés szerint - az alábbi tíz mutatóból építhető fel valamely lefolyási szelvényhez tartozó vízgyűjtőterületre: 1. Tarozás. A szelvény feletti vízgyűjtőn a t időpontban meglévő teljes, hasznos tározótérfogat (hasznosítási, kárelhárítási, üdülési, halastavi, stb. tározók) és a teljes szabályozáshoz szükséges tározótérfogat hányadosa; 2. Vizátvezeté s. A vízgyűjtőterületről más területre irányuló vizátvezetés és a vízbevezetés különbsége abszolút értékének viszonya az átlagos lefolyáshoz; 3. Vízkivéte l. A vízgyűjtőterületen, a különböző célú felszíni és felszínalatti vízkivételeken kivett összes vizmennyiség viszonya az átlagos lefolyáshoz; 4. Vizeihasználá s. A vízgyűjtőterületen a vizeihasználás teljes mennyiségének viszonya az átlagos lefolyáshoz; 5. Szennyvízbevezeté s. A vízgyűjtőterületen a teljes szennyvízbevezetés (tisztított és tisztítatlan) mennyiségének viszonya az átlagos lefolyáshoz; 6. Létesítmény sűrűsé g. A lefolyást szabályozó, befolyásoló vizimüvek és vizimunkák számának viszonya a vízgyűjtőterülethez; 7. Reépitettsé g. A települések belterületének (az urbanizálódott területnek) viszonya a vizgyüjtő teljes területéhez. 8. Erdősültsé g. Az erdőterület viszonya a vizgyüjtő teljes területéhez. 63
