A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

DR. HOMONNAY ANDRÁS: A szabályozás hatékonyságának elemzése statisztikai módszerekkel

ban. Figyelembe véve a 2 vizsgált jellemzőt, a 12 vízügyi igazgatóságot és a 9 éves sort, a statisztikai elemzést216 adatra lehetett alapozni, melyeket terjedelmi okokból nem közlünk . Mind a szennyvízmennyiségek, mind a bírságok többszörösen aggregált adatok. Az első aggregáció a változó napi vízmennyiségek időszakonkénti öszszegezése, illetve a különféle szennyező anyagok utáni birság részösszegek üzemenkénti összegezéséből, a második aggregáció az üzemi adatok vizűgyi igazgatóságonkénti összegezéséből származik. Ez az aggregáció szükséges ós egyben elégséges mértékű az országos áttekintés biztosítására. A rendelkezésre álló információ mennyiség - a bírságkiszabás szabályainak ismeretében - elegendőnek látszik, hogy statisztikai módszerekkel elemezzük a gazdasági-, jogi szabályozó működésének hatásosságát és az esetleges módosítások szükségességét alátámasszuk. 2. Az elemzésre használt statisztikai eljárások megválasztása A környezetvédelem szempontjából a vizek mennyisége, minősége /tisztasága/, lokalitása /földrajzi elhelyezkedése/ és időbelisége bir kiemelkedő jelentőséggel. /A jelen vizsgálatban a minőség helyettesitője a birság/. A statisztikai eljárások közül ezért a mennyiség-lokalitás, mennyiség-időbeliség, valamint a minőség-lokalitás, minőség-időbeliség viszonylatok elemzésére legjobban alkalmas eljárásokat választjuk. A vizminőségvédelemben, de a környezetvédelem valamennyi ágában a szabályozás a környezeti közegek használatának befolyásolására irányul és környezetkímélő tevékenységre szoritja a használókat» A szabályozásban alapvető szerepet kapnak a környezet terhelését kifejező limitek, melyek statisztikai értelemben /szennyezettség!/ intenzitási viszonyszámok. Ezen túlmenően a vízhasználati folyamatokban - és általában a folyamatokban — elterjedten használatosak a viszonyszámok. A fenti sajátosságok indokolják, hogy a vízminőség védelmére irányuló szabályozás hatásosságának számszerűsítésére felhasználjuk a viszonyszámok képzése által nyújtott információkat. Az adatbázis 9 éven át, lényegében változatlan irányítási gyakorit eredményességét dokumentálja. Az ágazati vezetés bizonyos jeleit látja a szabályozó hatás mérséklődésének. E feltevés vizsgálata céljából az idősort két részre bontva is elemezzük és megkíséreljük statisztikailag kimutatni a szabályozási időszak első és második fele közötti különbségeket. Az időszak első felét az 1969-73 évekre, a második felét 1974—77 évekre értelmezzük. A grafikus ábrázolás

i eljárások közül legjobban használhatónak mutatkozott a kartogram, pontosabban kartodiagram . Ez az ábrázolási forma a szennyvízkibocsátások és a szennyvizbirságok országon belüli területi megoszlását jól szemrlélteti és gyors, áttekintő információt nyújt a témakörben nem tájékozott kívülállók számára. A kartodiagramban a két jellemző lokalitásán kivül mód van a megoszlás ábrázolására is. Sőt az 1971 és 1977 évre vonatkozó diagram egymásra rajzolásával az egész időszak fejlődésének területi megoszlására is szemléletes információt nyerhetünk. A viszonyszámo

k az elemzés leghasznosabb eszközének bizonyultak, ami előre is látható volt, mivel különböző abszolút értékű jellemzők változását, megoszlását, intenzitását kellett érzékeltetni. Intenzitás

i viszonyszámot lehet használni két különböző, de egymással összefüggő 121