A Magyar Hidrológiai Társaság I. Országos Vándorgyűlése I. A. kötet, Vízellátás (Keszthely, 1979. május 17-18.)

I. Kommunális és ipari vízellátás, csatornázás - A. Vízellátás - Bozzay Józsefné: Adatok és tapasztalatok a klór alkalmazásáról az ivóvízellátásban

határértéket jelöl meg, az egészségre ártalmatlan mikroorganizmusok maximális mennyiségére. Amennyiben olyan célra használják fel a szolgáltatott ivóvizet, amely ennél nagyobb fokú bakteriológiai tisztaságot igényel, akkor a vizet külön sterilezni, csiramentesiteni szükséges. Ha a steril vizben megmaradó elpusztított szervezetek jelenléte is zavarhat, a sterilezést ultraszüréssel is ki kell egésziteni, vagy azzal kell végezni. Az élőszervezetek ellenállóképessége a klórral szemben nagyon változó, erre nézve széles körű irodalom áll a szakemberek rendelkezésére. A vizfertőtlenités során azonban a klórozás mértékét nem határozhatjuk meg csupán az élőszervezetek rezisztenciájával, mert a csira — ölő hatás sok tnás tényezőtől is függ, elsősorban a vis kémiai és fizikai összetételétől, a kontakt időtől, a maradék klór mennyiségétől, a hőmérséklettől stb. Fertőtlenítés céljára a leggyakoribb klórozási módozatok: termelő telepek vizének biztonsági célból, rendszerint meghatározott szabad klór koncentráció beállításával történő klórozása, - műtárgyak klórozása, karbantartás, szennyeződés, üzembevétel stb. alkalmával, - hálózati klórozás, a közcsőhálózatban áramló vizek utókezelése céléból pl. csőtörések, uj hálózati szakaszok, üzembevétele különböző eredetű szennyeződések stb. miatt. 2.2 Klór, mint derítést elősegítő anyag

. Sok szerző közleményéből ismert a klór derítést elősegítő hatása, főleg az élőszervezetek elpusztítása és oxidáció következményeként. Ezen tulmenőleg, tényleges deritő segédanyagI.A.4. - lo -