Hidrológiai tájékoztató, 2016
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A marokkói Kék-forrás (Source Bleue) vízföldtani és hidro-geokémiai vizsgálata
A selmeci bányavidék 16 tavának kapacitása több mint 230 millió köbláb. A vízfelfogó árkok teljes hossza 38 000 Klaszter [=orgia, vagy öl, 1 öl= 2,0257 m] és a lecsapoló árkoké 30 000 Klaszter. A kétfajta árok teljes hossza 17 mérföld. * * * A selmeci bányaterület bányaföldtani térképe (2. ábra) jól szemlélteti a földtani, a bányászati és a hidrológiai viszonyokat. A földtani képződmények között megkülönbözteti: A. zöldkő, B. szienit-gránit-gneisz, C. mészkő, D. kvarc és E. triász pala előfordulásokat. A Kálvária hegy bazaltját külön kiemeli. A bányászati viszonyokat az egyes aknák, mint pl. a Ferenc, Mária mennybemenetele, Ignác, István, Zsigmondi, Erzsébet, Max, András, Károly, Amália, valamint a hozzájuk tartozó telérvonulatok, mint a Kórház, Biber és Terézia szemléltetik. A hidrológiai viszonyokat illetően a Mikoviny Sámuel által létesített pl. a Kiinger, az Alsó és Felső Hodrusi, az Ottergrundi, a Ribniki és a Rossgrundi tavakat is ábrázolja. A térkép jobb alsó sarkában Eisenbach [ Eisenbad], azaz Vihnyefürdőt is feltünteti. így derül ki, hogy a térkép számunkra szokatlan, dél-északi tájolású. •k k k Faller Gusztáv tanulmánya a korabeli ismereteknek megfelelően érzékelteti, hogy 150 évvel ezelőtt a selmeci ércbányászat milyen jól szervezett, mindenre kiterjedő létesítményekkel rendelkezett. IRODALOM Faller Gusztáv (1865). Der Scheranitzer Metall-Bergbau in seinem jetztigen Zustande, Schemnitz. Nagy Ferenc főszerkesztő (1992): Magyarok a természettudomány és technika történetében Életrajzi lexikon A-tól Z-ig. Budapest. Zsadányi Éva (2016): 150 éve jelent meg Faller Gusztáv tanulmánya a selmeci bányászatról és fémkohászatról. Bányászattörténeti Közlemények, XXI (XI. évfolyam 1.) sz. Rudabánya, 91-97. old. + 1 térkép A marokkói Kék-forrás (Source Bleue) vízföldtani és hidro-geokémiai vizsgálata. DR. SCHEUER GYULA 1. Bevezetés A hazai és környező országok mészképző ásványvizeinek megismerése után fordult az érdeklődésem a mediterrán térség felé, ahol a szakirodalom kiemelten kihangsúlyozta a forrásmészkövek gyakoriságát és egyes esetekben egyedül álló csodálatos formagazdag kiválásaikat (Pamukkale). Ezt magam is megtapasztaltam algériai kiküldetésem során, amikor a Hammam Meskomline előfordulást megtekintettem, ahol a 90°C- os feltörő forrásvízből változatos kiválási formák /gerincek, kúpok, mészkőplató vízesésekkel/ halmozódtak fel. Ennek hatására kezdtem el a szakirodalmat tanulmányozni, majd egyes mediterrán országok előfordulásánál közvetlen helyszíni megfigyeléseket végezni, így közel 10 éves kutató munka eredményeként állítottam össze és közöltem a Mérnökgeológiai Szemlében 1992-ben az addigi eredményeket, mind a mésztufákra, mind a travetinókra vonatkozóan egyaránt. Ekkor ismertem meg, hogy a marokkói Atlasz-hegységi édesvízi mészkövekhez kapcsolódóan milyen gazdag karsztfor- rásokban, karsztos jelenségekben különféle típusú mészkiválásokban. A marokkói adatgyűjtésem során a későbbiekben figyeltem fel az útikalauzban ismertetett Kék-forrásra, amelyben leírják, hogy itt olyan forrás fakad, melyre alapozva strandfürdő létesült és nagy közkedveltségnek örvend (Gordon F. L. et al. 1998). A későbbi években (2000 után) az édesvízi mészkő kutatásaim tovább fejlesztése érdekében fordult a figyelmem részben a hazai, részben pedig a külföldi, főleg a karsztforrások és karsztos hévizek nyomelem összetételének megismerése felé. Ehhez kapcsolódva nagyszámú vízminta begyűjtésére került sor egyrészt személyes mintabegyűjtésből, másrészt felkérésemre is történt vízmintavétel. így amikor tudomásomra jutott, hogy a Földmérő és Talajvizsgáló Zrt.-nál 2010-ben dr Szilágyi Gábor és Bogár Sándor Marokkóba utaznak és felkeresik a Ziz-völgyét és a Kék-forrást, felkérésemre vízmintát vettek és hoztak a forrásból. A hozott vízmintát a MAFI laboratóriumában analizálták. Ilyen előzmények után jutottam hozzá a marokkói Kék-forrás hidro- geokémiai összetételéhez, amelyet jelen cikkben ismertetek. A Kék-forrás helyét az 1. ábrán közlöm. 2. Környezeti adottságok és vízföldtani viszonyok A hatalmas afrikai kontinens északnyugati részén fekszik Marokkó, amelynek partjait az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger határolja. A két tengert elválasztó Gibraltári-szorosnál közelíti meg a kontinens Európát. Marokkó ebből a környezeti helyzetből adódóan igen változatos domborzati adottságokkal rendelkezik, mert területén a parti síkságok mellett az Atlasz-hegység magasra kiemelt vonulatai (3000-4000 m) között fennsíkok, köztes medencék, mély szurdokvölgyek teszik érdekessé tájképi jellegét. A hidro-geokémiai szempontból vizsgált Kék-forrás az ország délkeleti peremi részén az Anti Atlasz északkeleti szárnyánál kialakult Ziz-völgyének egyik mellék vádijában fakad, nagy hozammal egy patakot létrehozva. 71
