Hidrológiai tájékoztató, 2016

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A marokkói Kék-forrás (Source Bleue) vízföldtani és hidro-geokémiai vizsgálata

/. ábra. Áttekintő helyszínrajz a Kék-forrásról és környezetéről

Péczely Gy. szerint Marokkó éghajlata a Földközitengerparti részén mediterrán jellegű, míg az Atlaszhegység vonulatainak (Középső, Magas és Anti Atlasz) magasan kiemelt részein télen hideg klíma uralkodik 100 napot meghaladó hótakaróval. Míg a medencékben, a fennsíkokon subtrópusi sztyepp éghajlat a domináns. Az ország déli részén közeledve a Szaharához fokozatosan átmegy a sivatagi klímába. A vizsgált forrásnál és környezetében, illetve vízgyűjtő területén subtrópusi sztyepp éghajlat az uralkodó. E klímára a nyári forróság a jellemző, amelyet hűvös tél követ. A legmelegebb hónap július, augusztus 33 °C körüli hőmérséklettel, míg a leghidegebb hónap december-január, amikor a hőmérséklet hajnalban 0 °C alá is süllyedhet. A térség évi átlag hőmérséklete 14 °C körüli. A beszivárgást biztosító csapadék 250-350 mm/év és ez túlnyomó részt a téli félévben esik le. Ilyen éghajlati adottságok alapján megállapítható, hogy a forrás olyan klíma tartományú területen tör fel, amely alapvetően biztosítani képes a megújuló vízhozamot, feltételezhetően szélsőséges ingadozások mellett. Ezért a forrás vízhozam járását befolyásoló téli csapadék tavaszi hónapokban eredményezhet maximumot, míg a száraz évszak minimumai ősszel alakulnak ki.

Gábris Gy. (1996) és a rendelkezésre álló földtani térképek szerint az Atlasz-hegység Marokkóban legye- zőszerűen szétnyílik négy önálló részre, amelyek között fennsíkok és medencék képezik ezeknek határvonalát. Miután a Kék-forrás az ország délkeleti részén fakad, ahol az Anti Atlasz alakult ki, ezért e hegység északkeleti szárnyára jellemző kőzetek határozzák meg alapvetően földtani felépítést. A rendelkezésre álló szakirodalom szerint (Mehdi Abdeljalil et ál. 1957) a forrás felső kréta (túron) mészkőből fakad. Ez a felső kréta mészkő a forrás környezetében jelentős elterjedésben kb. 1000 m tengerszint feletti fennsíkot alkot, amelybe a Ziz-völgy

észak-déli irányú völgye vágódott be. E plató határvonalát északon a Magas Atlasz-Anti Atlasz között kialakult széthúzásos (riftesedés) lemeztektonika révén kialakult fiatal üledékekkel feltöltött árokrendszer képezi (harmad és negyedidőszaki), amely a felső kréta végén kezdett kialakulni. A platót délnyugat irányból is fiatal medence üledékekkel feltöltött süllyedékek határolják, amelyekben a Rherisz patak folyik. Ebből megállapítható, hogy a forrás fennsíki vízgyűjtő területeit nem karsztos harmad és negyedidőszaki képződmények határolják. így a karsztos mészkőfennsík kiemelkedve környezetéből és elhatárolódva az Anti Atlasztól önálló egységet képez.

Ezt kívántam szemléltetni a 2. ábrán melyet az 1:500 000 ma-ú földtani térkép felhasználásával szerkesztettem meg. A földtani térképek szerint a süllyedékekben oligocén lagunáris képződmények, miocén-pliocén mészkövek, konglomerátumok, majd a negyedidőszakban teraszok, tavi sós és meszes üledékek, helyenként forrásmészkövek települnek. A mai felszínen megjelenik a lepelhomok és távolabb keletre és délkeletre található már a Szaharához tartozó Hammada du Guiz dűne soraival.

2. ábra. Vázlatos földtani és vízföldtani térkép a forrás környezetéről.

1. Magas Atlasz karbonátos kőzetei, 2. Riftzóna harmad és negyedidőszaki üledékekkel,

3. Anti Atlasz plató területe felsőkréta mészkővel, 4.

Medence üledékek,

5. Kék-forrás, 6. A forrás vízgyűjtő területe vízvezető járatokkal, 7. Anti Atlasz

A forrástól északra az említett árokrendszer túloldalán 20-25 km-re emelkedik ki a Magas Atlasz ahol a felszínen már főleg jura (liász) időszaki mészkövek fordulnak elő.

A vizsgált térség tektonikájára jellemzők az EK- DNy-i hosszanti irányú törések és vetők, de jól felismerhetők az ÉNy-DK-i csapású harántvetők, mert ezek is jelentős szerepet játszanak a mai morfológiai kép kialakításában (Vádi irányok). A forrás felett emelkedő mészkőplatón is a földtani térképek vetők okozta tereplépcsőket különböző irányú vádikat jelölnek jelezve azt, hogy a felső-kréta mészkő is törésekkel és vetőkkel átjárt. Bouysse is több ilyen fővetőt jelez térképén.

A tárgyalt Kék-forrás a felső-kréta mészkőplató északkeleti peremén kialakult kb. 15 m magas függőle-